2.rész - The Kirin

Eljött a nap, amikor elmentem a Kirinbe interjúra.

Pár órával előtte idegességembe morogni kezdett a gyomrom és nem akarta abba hagyni.

- Ne izgulj! Minden jó lesz. - mosolygott biztatóul WooJi, aki elvitt a sulihoz.

- De azért csak egy nagyon jó suli, ahol még a tanárok is meg vannak válogatva.

- Nyugi, Luna. Csak menj be és add önmagad.

- Rendben. - erőltettem egy mosolyt.

Kiszálltam a kocsiból és felnézve az iskola homlokzatára nyeltem egy nagyot, majd bementem az épületbe.

A tágas aula fogadott, majd az emeleti igazgatói iroda felé vettem az irányt. 

 Az ajtó előtt megszédültem és majdnem el is estem, de hirtelen jól lettem szóval beléptem.

- Ki az? - kérdezte az irodaasztalnál ülő férfi.

- Luna Wilson. - léptem be kihúzva magam.

- Ah, üljön le, kérem. - mutatott a szék felé. - Szóval a tanári állásra jött. Amerikában élt. Akkor biztos jó az angoltudása is, de ugye tudja, hogy nem csak angolt kell majd tanítania. Táncot is.

- Ezt eddig nem tudtam. De miért nem lehetnék csupán angoltanár? - emeltem fel a hangom. - Bocsánat, nem tudom, mi ütött belém. - szorítottam össze fogsorom.

- Hmm.. - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Túl fiatal még. Úgy néz ki, mint egy diák és semmi tapasztalata nincsen. - magyarázta. - Mit keres itt még?

- Maga...- fogtam vissza az ordításom. - Találjon akkor valaki jobbat ha tud. - viharzottam ki az irodából.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót beleütköztem valakibe.

- Bocsánat. - szólalt meg.

- Nem, én sajnálom. - néztem fel az illetőre.

Szőke, kicsivel magasabb volt nálam és idősebbnek tűnt pár évvel.

- Téged még eddig nem is láttalak itt. - jelentette ki.

- Azért, mert most látsz először talán, de ha megbocsátasz akkor mennék. - kerültem ki majd mentem ki az épületből.

Kiérve megálltam a suli előtt.

- Már megint mi ütött belém? - dühöngtem magamba. - Ah! - vakartam meg tarkóm.

- Hé! - szólalt meg valaki mögöttem. - Hey! - megfordulva láttam, hogy az a szöszi fiú volt.

- Ne gyere ide, ne gyere ide, ne gyere ide. - motyogtam magamba.

- Hány éves vagy? - kérdezte mellém futva.

- Ezt akartad kérdezni? - húztam fel  a szemöldököm. - Mit szeretnél tőlem? - fontam össze karjaimat magam előtt.

- Mit keresel itt a suliban?

- Tanárnak jelentkeztem, de az igazgató hát olyan, amilyen. És te?

- Tanár vagyok itt. - mosolyodott el.

- Hm? - lepődtem meg. - Te, hány éves vagy?

- Huszonhárom.

- Én huszonkettő. - mondtam mire elvigyorodott. - De mit vigyorogsz? Ha?

- Mi a neved? - kérdezte mosolyra húzva száját.

- Miért mondanám meg? - mi ütött belém?? - Nem ismerlek.

- Én Min YoonGi vagyok ha érdekel. - vigyorgott majd visszament az épületbe.

Éreztem, hogy nem kapok levegőt se.

- Oh, basszus! - sóhajtottam kifújva a levegőt. - Én nem ilyen vagyok.

A két személyiségem tényleg különböző. A mindennapi normális, nyugodt, otthonülős típus. Viszont a másik, aki néha tudat alatt jön felszínre a tökéletes ellentétem. Bulizós, örült, kimond mindent, amit gondol, hamar felkapja a vizet és véleményem szerint csöppet sem kedveskedő.

- Bajok lesznek itt még ezzel. - hunytam le a szemem a fejemet rázva.

Ugyanott várt WooJi, ahol kirakott, ezért odasétáltam és beszálltam a kocsiba.

Elhajtottunk és hazaérve bementem szobámba.

Anyámmal megbeszéltük, mielőtt eljöttem, hogy az interjú után felhívom Skypeon és beszélünk.

Elővettem laptopom és kapcsolódva a netre felhívtam anyut.

~ Szia kicsim! - láttam meg anyum.

- Szia! - mosolyogtam.

~ Na, mesélj! Mi volt? - lelkesedett fel.

- Minden okés. A Kirinben pedig azt mondta az igazgató, hogy majd értesít. - füllentettem.

~ Remélem, hogy sikerül, drágám.

- Én is. - sóhajtottam. - Viszont megtudtam, hogy angol- és tánctanár lennék.

~ Akkor szerezz valakit, aki segít. Tudom, hogy tudsz táncolni.

- De nem lennék képes tanítani is azt.

~ Luna, csak próbáld meg.

- Rendben. - sóhajtottam. - Apu amúgy hol van?

~ Dolgozik és nekem is mennem kell. Luna! Légy erős! Tudom, képes vagy rá. Találj valami..öhm..inspirációt.

- Inspiráció?

~ Valami, ami késztet, inspirál arra, hogy tedd meg, amit kell.

- Inspiráció..

~ Na, drágám én megyek is. Szia!

- Szia..

Az időeltolódás még mindig gázos így. Tizenhat óra különbség van.

Ha Szöulban délután hat van, akkor Los Angelesbe még csak hajnali kettő körül.

Itt most délután egy van, szóval Los Angeles órája még tegnap délután kilencet mutat.

Lecsuktam laptopom, majd hátradőltem a székben.

Az íróasztalomra könyökölve a fejemet két kezembe rakva néztem ki ablakomon.

- Elmegyek a városba. - álltam fel asztalomtól.

Felvettem cipőm, megfogtam táskám és kimenve szobámból WooJinak szóltam.

- Elmentem.

- Hova? - lepődött meg.

- Csak a városba. - mentem ki az ajtón.

Sétálgattam kicsit. De végig Kirin járt a fejemben. És YoonGi szőke feje..

2.rész vége