2015. augusztus 25., kedd

3.rész - The help is arrived ~ A segítség megérkezett

*Luna pov*

Sétálás közben eljutottam a folyóig.
- Jajj, istenem! - ültem le a folyópart melletti padra. - Hogyan tudnék tánctanár lenni? Nincs elég bátorságom hozzá.
JungKook
- Jó napot! - köszönt mellém lépve egy fiú.
Szőkés barna hajú, diák.
- Neked is. - lepődtem meg.
- Hallottam, amit mondott. Tudnék segíteni?
- Ha tudsz bátorságot adni. - nevettem. - Amúgy hány éves vagy?
- Tizennyolc leszek. És tudok bátorságot adni. A lényeg az, hogy gondoljon a jókra, amit majd következnek utána. Ez segíteni fog.
- Köszönöm, de nyugodtan tegezz. Négy évvel vagyok idősebb csak.
- Rendben. - mosolygott. - Oh, amúgy Jeon JungKook vagyok.
- Luna Wilson. Köszönöm, hogy tanácsot adtál.
- Nincs mit, de én sietek, viszlát! - rohant el.
Átgondolva a dolgokat arra a dologra jöttem rá, hogy nekem muszáj bekerülnöm a Kirinbe vagy megyek vissza az USA-ba.
Tíz perc után rávettem magam, hogy elinduljak a suli felé. Az útvonalat megjegyeztem így hát elmentem az intézményhez.
Az utcák egyformák voltak, de én csak ösztönösen mentem és kilyukadva az épület előtt összeszorult gyomrom.

Ha most bemegyek talán tánctanár lesz belőlem. Azt csinálom majd, amit szeretek.


Beléptem az igazgatói irodába, ahol még mindig ott ült az igazgató székében és előtte a névtáblája: "Choi SiWon".

- Mit akar? - nézett fel.
- Sajnálom, elvállálok mindent még táncot is tanítok. Az állást muszáj megkapnom. Nincs más lehetőségem. - kezdtem el a mondandómat hadarni.
- Ms. Wilson, kérem, nyugodjon meg. - nézett a maga előtt lévő lapokra és anélkül, hogy újra felnézett volna folytatta. - Átgondolva talán jót tenne az iskolának egy Amerikából jött angol tanár és egy tánctanár. Holnap jöjjön majd a papírokat aláírni. - fejezte be a mondatát és fél percig csöndben és megdöbbenten álltam ott mikor újra megszólalt. - Elmehet, viszlát.
- Ah, köszönöm, viszlát. - eszméltem fel.
Kifelé menet mikor becsuktam az ajtót ismét beleütköztem YoonGiba.
Elégedett vigyorral az arcán összefont karokkal állt előttem, én meg csak kérdőn néztem rá.
- Hello. - köszönt.
Belenéztem a szemébe és mint egy tinédzser elkaptam fejem, mert más érzések jöttek elő bennem, mintha..én..jesszus..
- Most meg nem akarsz hozzám szólni sem? - kereste a pillantásom.
- Bocsánat, mennem kell. - haladtam el mellette.
- Hova sietsz ennyire? Randid van?
- Ha így akarod megtudni, hogy van-e barátom próbálkozz mással. - mosolyogtam felé fordulva közben hátrafelé lépkedve.
Ő meg csak elnevette magát.
Kimentem az épületből és mint egy új ember szívtam be a friss levegőt. Minden rendben volt és nem kellett visszakullognom Amerikába se.

*Másnap reggel*
Alig bírtam aludni egy részt a Kirin miatt másrészt, mert már azóta nem tudom kiverni a fejemből a szőkeséget, hogy megláttam tegnap. Olyan vagyok, mint egy rossz kamasz.
WooJi
- Akkor ma mész a Kirinbe? - kérdezte reggeli közbe WooJi.
- Igen, mindjárt indulok is csak befejezem a kaját.
- Elvigyelek? - ette meg utolsó falatját.
- Köszi. - mosolyogtam. - Hozom a cuccom.
Bementem szobámba megfogtam oldaltáskám és a telefonom majd kimentem a kocsihoz és WooJival elindultunk a suli felé.
- Idegesnek látszol. - szólalt meg.
- Még sosem tanítottam táncot.
- Még nem kell, egy hét múlva kezdődik csak a suli. Nem kell izgulnod se. Minden jól fog menni csak bízz benne, hogy menni fog, maradj erős, ne lássák rajtad a stresszt.
- Neked menne?
- Nem tudok táncolni. - nevette el magát.
- Ezt gondoltam, az menne, hogy ki állsz diákok elé és tanítasz?
- Talán. De a mostani fiatalabbaknak megmondanám a magamét. El vannak szállva maguktól ha már tizenévesen a lányok terhesek.
- Most igazat adok neked. Mi a jó abba? De várj, hogy jutott ez eszedbe?
- Tanulnának egy s mást ha én tanár lennék, de legalább valaki nevelné őket, nem úgy, mint a szüleik.
- Elvagy. - röhögtem.
- Itt vagyunk. Jó szórakozást! - vigyorgott.
- Kössz. - szálltam ki.
Becsuktam a kocsiajtót, majd elhajtott mögülem a jármű.
Bementem az épületbe, ahol többen voltak bent, mint tegnap.
- Reggelt. - köszönt egy idősebbnek tűnő fiú. - Kit keresel?
- Az igazgatóhoz jöttem. - mondtam, amire kérdőn nézett. - Én vagyok az új tanár. - magyaráztam.
- Ah, az új tánctanár.
- Igen, igen.
- Akkor üdv itt. Én Jung HoSeok vagyok. Az elsős és a másodikos osztályok tánctanára. - nyújtott kezet.
- Luna Wilson. - ráztam meg kezét. - Elmagyaráznád a dolgomat?
- A harmadikos és negyedikes osztályokat fogod táncra tanítani. És ha jól hallottam angol tanár is leszel.
- Igen.
- Akkor az majd eldől, mert van több angol tanár is és majd az igazgató és az igazgatóhelyettes dönti el az órarendet, amit valamikor kiosztanak. Általában ez az utolsó pillanat szokott lenni. A suliban négy angol tanár van veled együtt most már. Rajtunk kívül még két tánctanár van. Két tánctanár van bent egyszerre egy tanórán. Egy férfi és egy női tanár. A másik női tanár Yoon BoMi. Valamikor biztos találkozol majd vele. - magyarázta. - Amúgy egy évfolyamon két osztály van, egy erősebb és egy gyengébb átlagú. Mindenhol egyébként egy férfi és egy nő tanár van minden órán, két évfolyamon ugyanazok, a másik kettőn másik két tanár. Zene- és énektanárok, sőt még dalszövegírás tanárok is vannak. A dalszövegírásra az összes évfolyam össze van vonva, mivel nem mindenki jár azokra az órákra. - hadarta. - Remélem mindent értettél. - mosolygott.
- Öhm, igen. - nevettem. - A lényeg biztos megmaradt. Majd belerázódok.
- Remélem is. Na, én megyek, üdv itt. - mosolygott újra, majd elment.
- Nem kérdeztem meg, hogy ki a másik férfi tánctanár. - tűnődtem magamba.
Körbenéztem és a sürgő-forgó tanárokat láttam magam körül.
Felmentem az igazgatói irodába és most mosolyogva köszöntött SiWon.
- Üdv itt, Ms. Wilson.
- Hívjon Lunának kérem.
- Luna, írja alá ezeket a papírokat, amire minden rá van írva. - folytatta.
- Közben megkérdezhetném, hogy ki a másik tánctanár. Jung HoSeokkal találkoztam, de ki a másik?
- Szóval, hogy kivel lesz közös tanórája?
- Igen. - bólintottam.
- A másik tánctanár, Min YoonGi, Luna. - mondta, majd hirtelen azt éreztem, mintha a szívem kihagyott volna egy ütemet.
Hebegve próbáltam bármilyen szót is kiadni sikertelenül.
- YoonGi...? - sikerült végre mondanom valamit.
- Igen. - bólintott.
- Oké. - fújtam ki hosszan a tüdőmben lévő összes levegőt.
YoonGival közös tanórák, minden nap többször..


3.rész vége

3 megjegyzés:

  1. Uhhhhh...nagyon szuper lett mint mindig és köszi a képet......

    VálaszTörlés
  2. Ohh...nagyon jó lett...és mostmár két dolgot is várok...1 hogy beinduljanak az események....és 2 a kövi részt

    VálaszTörlés