2015. augusztus 28., péntek

4.rész - A tánctanár

Szóval YoonGi. YoonGival kell minden nap több órát együtt töltenem. Ilyeneken gondolkodtam, amíg átlapoztam a szerződésem.
- Kész. - nyújtottam át a mostantól már főnökömnek a papírokat.
- Rendben. Ennyi lenne. Minden reggel hétre be kell jönnie. Az órarendet majd kiosztom. Egy hét múlva kedden tanuljon meg mindent ha lehetséges. Elmehet.
- Rendben, köszönöm. Viszlát. - csuktam be magam után az ajtót.
Majd mikor megfordultam ismét beleütköztem a szőkeségbe.
- Ez már szokás lesz? - viccelődött.
- Hogy csinálod ezt? Hogy mindig pont akkor vagy itt amikor kijövök.
- Nem tudom. - vonta meg vállát vigyorogva.
- Sunyi vagy. - játszottam a besértődöttet. - Miért nem mondtad el, hogy együtt lesznek az óráink?
- Nem kérdezted. - tette farmere hátsó zsebeibe kezeit.
Nagyot sóhajtva nézek fel szemeibe. Megint elkaptam tekintetem és eltereltem a szót.
- Körbe vezetnél?
- Hát nem is tudom. - vigyorgott forgatva a fejét.
- Akkor megkérek mást. - indultam el őt kikerülve rálegyintve.
- Rendben, de kit találnál, aki megtenné ezt neked? - állított meg elém lépve.
- Megyek egyedül. - mosolyogtam.
- Idegenek nem mászkálhatnak a sulin belül. - mutatta fel mutatóujját.
- Már tanár vagyok. - biccentettem majd lehajtottam a mutatóujját. - Elengedsz? - léptem egyet oldalra, de elém lépett mindig. - YoonGi. - néztem szemébe, amitől legszívesebben halmazállapotot változtatnék. - Csak lépj egyet félre. Ide. - mutattam egy helyre.
- Körbevezethetlek? - kérdezte hirtelen.
- Ha? - akadtam el a szavam.
- Jössz vagy nem? - nevetve indult el le a lépcsőn.
Forgattam a szemem, majd YoonGi visszatrappolt mellém és megfogva a kezem lefelé húzott a lépcsőn. Nem messze a lépcsőtől nyílt a táncterem. Oda behúzott majd elengedve kezem kezdett el magyarázni.
- Ez itt a táncterem. - léptünk be. Hatalmas táncteremmel volt ellátva az iskola, a hátsó falon akasztók sorakoztak. Az akasztókkal szembeni falon végig tükrök voltak. A kétajtós bejárattal szemben ablakok és egy fából készült rúd volt felerősítve, ahol nyújtani tudnak a diákok. A parketta kopogott már minden egyes lépéstől. - Az órarendet majd megkapjuk. Általában készülj fel, hogy nem bírnak magukkal a diákok. Mi kaptuk meg a tizennyolc és tizenkilenc éveseket. Gondolom, tudod milyenek a tinik akkor. - vigyorgott.
- Én meg gondolom, milyen is voltál akkoriban. - nevettem el magam.
- Mire gondolsz? - lépett közelebb.
- Nem tudom, mesélj te. - röhögtem magamba.
- Nem akarod te tudni, hogy én milyen voltam. - lépett még közelebb és hajolt felém. - De!.. - kapta el fejét kéretve magát. - Ugye tudod, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni?
- Jaj, te olyan vagy, mint a többi. - nevettem.
- Mit fogsz csinálni ha olyan táncot tanítunk, amibe közel vagyunk egymáshoz? - húzta fel szemöldökét megharapva alsó ajkát és szinte pár centire állva tőlem.
- Nem vagyok jövőbelátó. De majd elárulom, hogy ha történik valami. - kezdtem el hátra felé "moonwalk"-olni közben elégedetten felhúztam szemöldököm.
Megálltam az ajtóban és zsebre raktam kezem.
- Mutasd meg, mit tudsz. - kezdtem visszasétálni a táncterem közepére.
- Oh, szóval tanulni akarsz a mestertől. - recsegtette meg ujjait.
Bekapcsolta telefonján Bang Yong Guk "I Remember" című számát és elkezdett rá engem körbe táncolni.
Felhúzva szemöldököm csatlakozom a mozdulatsorába. Mikor egyszer összeér kezünk nagyot dobban szívem, de visz tovább a mozdulatával. Teljesen, mintha már több éve táncolnánk együtt, összeszokottan és szinkronosan táncoltunk.
A zene elhallgatásával megállunk pont egymással szemben.
Egymás szemébe nézve semmit sem szólunk egymáshoz.
- Jól táncolsz. - szólalt meg mosolyogva.
- Te is.
- Nem olyan vagy, mint amilyennek látszol.
- A felét sem ismered. - vigyorogtam.
- Meg szeretnélek ismerni, Luna. - állt szembe a tükörrel zsebre tett kézzel.
- Lesz időd rá, YoonGi. - néztem a tükrön keresztül rá.
- Hello. - lépett be egy talán nálam pár évvel idősebb lány. - YoonGi, HoSeok hív.
- Megyek. - kapta fel a fejét. - Majd még találkozunk. - súgta felém fordulva.
Kiment YoonGi majd mellém sétált az a lány.
Barna hosszú hajú, rövid fekete sportnadrág és egy mintás póló volt rajta piros tornacipővel párosítva.
- Szia, BoMi vagyok. Az egyik tánctanár az elsőd és másodéveseknél. - mosolygott. - Te? - nyújtott kezet.
- Én Luna, az új tánctanár. - ráztam meg kezét.
- Ah, Luna. Üdv itt.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. - mosolygott várva a kérdést.
- Vannak olyan tanárok, akik úgymond egy másik tanárral vannak együtt?
- Igen. Én is például. HoSeokkal. Amikor idekerültem több éve HoSeok mellé kerültem, aki már egy ideje itt dolgozott. És mikor együtt táncoltunk akár akkor, amikor csak a diákoknak mutattuk a lépéseket akár, amikor gyakoroltunk csupán egyszerűen nem tudtam nem beleszeretni. - sóhajtott. - De van még JiMin és NaEun az elsős és másodikos évfolyam zene- és énektanárai. Ők is együtt vannak, de ezt észre fogod venni. Amúgy miért?
- Öhm, csak kérdeztem. - forgattam szemem. - Mit kéne tudnom feltétlenül?
- Nem szabad különbséget tenned a diákok között.
- De hát amúgy is meg vannak különböztetve és külön vannak szedve azért, mert más eredményeket értek el.
- Hát ez így van már egy ideje. - vonta meg a vállát. - Körülbelül ennyi.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Én megyek is, szóval üdv itt. Érezd jól magad. - fordult meg és ment ki a teremből.
Körül néztem nagyot sóhajtva majd leültem a tükörrel szemben. Végig néztem magamon és elmosolyodtam.
- Csak sikerült ide bejutnom. - sóhajtottam elégedetten.
Minden rendben lesz és remélem nem szúrok el semmit.

*Három nap múlva kora reggel*
Fáradtan felültem ágyamban, hogy lenyomjam telefonom ébresztőjét. Megdörzsölve szemeimet nyújtóztam egyet és odamenve szekrényemhez kiválasztottam aznapi ruhámat.
Egy bő fehér fekete feliratos pólóra esett választásom egy fekete pamut halászgatyával egyetemben. Felvettem ruhámat majd egy zokni kíséretében a fekete magas szárú tornacipőmet is. Kimentem szobámból és a fürdőszoba felé véve az irányt megmostam arcom és megcsináltam hajamat.
A konyhába érve látom, hogy WooJi sehol és egy papírt hagyott a pulton egy "Hamar elmentem, későn jövök. Kaja van a hűtőben. WooJi." felirattal rajta.
- Szóval ma sétálok, de mindegy. Nincs messze. - vontam meg a vállam.
Megettem reggelimet és felkapva oldaltáskámat elindultam a Kirin felé.
A friss levegő felébresztett.
Beérve a suliba az általam először megismert terem felé vettem az irányt és az ajtóban meg is álltam. YoonGi fülesével a fülében táncolt bent. Én meg csak néztem.
Elmosolyodva sétáltam be a terembe és leültem YoonGi mögé, de a tükörrel szembe. Magam mellé leraktam táskám és figyeltem YoonGi mozdulatait.
Egyszer csak észrevett a tükörben, hogy ott ücsörgök és elvigyorodva vette ki füléből a fülhallgatót. Leguggolt elém és kezében tartva fülesét szólalt meg.
YoonGi
- Szia. - suttogta újra elvigyorodva.
- Szia.. - suttogtam vissza mosolyogva.
Arcunk fél méterre se volt egymástól és csak bámultunk egymás szemébe.
Guggolásból leült elém.
- Tudod, mi van ma? - kérdezte, mire megráztam fejem. - A meghallgatások.
- Ilyen későn? - hökkentem meg.
- Nem mindegyik most van csak a tánc. Az ének meghallgatások két hete voltak. Most pedig lesznek a tánc meghallgatások és az alapján vesz fel a suli ötven diákot. Vagyis két osztálynyit. - magyarázta.
- Értem. - bólintottam majd elkezdett dolgozni a fogaskerék az agyamban. - Nekem mit kell csinálnom?
- Úgy lesz ez az egész, hogy az igazgató plusz a négy tánctanár döntik el az egyes emberekről, hogy megfelelnek-e. Szóval csak szavaznod kell.
- Pfuu.. - fújtam ki a levegőmet.
- Nem lesz semmi baj, én melletted fogok ülni. - biztatott.
- Köszi, nem is félek csak az, hogy rajtam is dőlhet egy diák sorsa. Ez kicsit gáz.. nem is gáz, húzós. Te döntöd el valaki más életét.
- Luna, értem, túl sokat beszélsz. - nevette el magát aranyos módon.
- Szólj rám ilyenkor. Szokásom. - mosolyogtam.
- Úgy tervezed, hogy sokszor leszek veled? - vigyorgott közelebb hajolva.
- Erre inkább nem is válaszolok, YoonGi. - toltam messzebb mellkasára rakva jobb kezem.
- Válaszolj nyugodtan. Min gondolkodsz most? - szorította mellkasához kezem kezével.
- Azon, hogy muszáj lenne most felkelnem innen. - jelentettem ki.
- Miért kéne? - nézett flörtölve szemembe.
Közelebb hajolt, de mikor épp ajkaimhoz ért volna felpattant és vigyorogva kiment a teremből.
- Meg fog ölni.. - húztam fel lábam és raktam homlokom térdeimre.
- Luna! - jött vissza.
- Hm? - néztem fel rá törökülésben.
- Nem jössz? - nyújtotta kezét.
- Jó ez itt. - vontam meg vállam.
Közelebb lépett és ezúttal közel hajolva tartotta kezét.
- Jössz vagy sem? - kérdezte nyálas hangon.
Rá kellett jönnöm, hogy nem bírok ellenállni ha így beszél. Bár ez volt az első alkalom, de már észrevettem magamon.
Megfogtam kezét és segített feltápászkodni.
Felálltam majd táskámat megfogtam és újra YoonGira nézve láttam, vadul vigyorog.
- Min vigyorogsz?
- Makacs vagy, de rá lehet venni dolgokra.
- És ezért vigyorogsz? Vagy azért, mert más is jár a fejedben? - fontam össze karjaimat.
- Mindegy. - vonta meg a vállát elhallgatva valamit.
Elindult kifelé a teremből majd felment az emeletre az igazgatói iroda elé. Utána mentem és belépve ott állt BoMi és HoSeok is.
- Ah, itt vannak. - szólalt meg SiWon. - A meghallgatás pár órán belül kezdődik. Több, mint száz gyereket fogunk megnézni, ebből ötven fog bejutni intézményünkbe. Minden évben vannak úgymond könyörgők, akik azt mondják, hogy muszáj bejutniuk ide, mert nincs más lehetőségük. Luna, mivel ön új itt, ezért önnek szól ez. A tehetséget nézze, ne azt, hogy mennyire akar bejutni. Nem az számít, hogy mennyire könyörögve siránkoznak a helyért, hanem, hogy mennyit tesznek érte. Ebben az intézményben keményen kell dolgozni. Nem lehet lazulni. Érti? - nézett egyre mogorvábban.
- Igen, értettem. - erőltettem egy félelemtől megtelt rövid mosolyt arcomra.
- Akkor a táncteremben találkozunk három óra múlva, délben. Elmehetnek? - fejezte be mondatát, mire kimentünk az irodából.
Egyszerűen már a hideg kiráz néha SiWontól.
- Remélem menni fog ez az egész.. - sóhajtottam.
- Semmi baj nem lesz, Luna. - mosolygott rám BoMi.
Visszamosolyogtam rá és összeakadt ismét a tekintetem YoonGival, ezért úgy tettem, mint aki siet valahova és visszamentem a táncterembe.
- Ezt nem hiszem el! - ordítottam. - Ahj!.. - biggyesztettem a szám.

4.rész vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése