Neki dőlve a tükörnek sóhajtottam. Majd hátammal nekidőlve lecsúszva leültem. Lehunytam szemem és csak relaxálni akartam, hogy felkészüljek a meghallgatásokra.
- Szia. - ült le mellém valaki, mire kipattantak szemeim.
- HoSeok, szia. - mosolyogtam.
- Van valami baj?
- Nem, de, szóval, szerintem én jobban izgulok néhány leendő diáknál. Nekem még nem kellett döntést hoznom, mármint ilyeneket nem. - magyaráztam hadonászva.
- Nyugi, csak figyelned kell, hogy milyen az adott diák és ennyi.
- Félek, hogy megbántok valakit.
- Ez néha ezzel jár, de fogd fel úgy, hogy mennyien boldogak lesznek. Na, gyere, segítsünk behordani ide a cuccokat. - állt fel és utána segített nekem is felállni a földről.
Még pár tanárral egyetemben behordtunk öt széket és egy hosszú asztalt a táncterembe, ahol ülni fogunk, mint "zsűri".
- Hello~. - szólalt meg az egyik tanár, akit eddig még nem ismertem. - Kim TaeHyung vagyok a ének és zenetanár a harmadik és negyedik évfolyamon. Téged nem ismerlek. Te vagy az új tánctanár? - vigyorodott el.
 |
| TaeHyung |
- Öhm, igen, Luna Wilson. - néztem végig az illetőn.
Barna hajú, kicsivel magasabb nálam, mindig mosolygós tekintetű srácnak nézett ki.
- Luna. Had mutassam be Park JiMint, az ének és zenetanárt az első és második évfolyamosok körében. - mutatott egy vörös hajú srác felé kimenve a terem elé.
- Róla már hallottam. - bólogattam.
- De rólam nem? Pedig van egy dolog, amiben jó vagyok.
- Mi az? - néztem kérdően.
- Meg tudom szerezni bárki telefonszámát vagy legalább is elérem, hogy fél percen belül elpiruljon. De jó értelemben.
- Oké, akkor mutasd be majd egyszer. Vagyis amúgy, azt mondod, hogy bárkit meg tudsz szerezni magadnak? - gondoltam át a mondatát.
- Nagyából.
- Jaj, TaeHyung, még te se tudsz mindent. - nevettem el magam megpaskolva vállát.
- Tudod, mit. Menjünk el majd munka után valahova este és megmutatom valakin. Hívjuk el JiMint meg NaEunt.
- HoSeokékat is elhívom, hogy minél többen tudjunk röhögni majd mikor nem sikerül.
- Áll az alku! - sértődött be. - JiMin! - rohant oda a barátjához.
- Micsoda egy macsóskodó srác ez. - röhögtem magamba.
- Miről beszélgetettek? - lépett mellém BoMi.
- Meg is akartalak keresni. Ha itt végeztünk elmegyünk inni valamit és megmutatja, hogy fel tud szedni bárkit. Szóval jöttök HoSeokkal?
- Persze. - mosolygott. - Bár párszor tényleg bejött neki a dolog. Viszont szeretek röhögni. Megyünk.
- JiMinék is jönnek. - jelentettem ki mellékesen.
- Miért nem hívjuk el YoonGit? - vetette fel az ötletet.
- Minek? - akadtam ki mintha nekem nem jutott volna már eszembe.
- Gondoltam neked is legyen társaságod bár érted, hogy mire értem. Szóval elhívod vagy sem? - kérdezte már röhögve a saját fogalmazásán.
- Hívd ha akarod. - vontam meg a vállam visszamenve a táncterembe.
*BoMi pov*
- Jaj, ez a lány! - sóhajtottam.
- Mi történt? - lépett mellém HoSeok.
- Luna naiv. Amúgy este nem érsz rá, drágám. Megyünk inni egyet.
- Mi van Lunával?
- Majd elmagyarázom. Gyere SiWon kezdi az aulában a beszédét.
*Luna pov*
Mindenki kiment a teremből már csak én maradtam bent. Az aulában elkezdett beszélni SiWon a diákoknak címezve a dolgot.
Megálltam a tükör előtt és úgy hallgattam az ajtón beszűrődő beszédet.
- Közületek ötvenen jutnak be intézményünkbe és járhatnak ide szeptembertől. Új és régi tanárainkkal felkészültünk a meghallgatásokra avagy felvételikre. - magyarázta amolyan szokásos igazgatós tempóban.
- Luna! - futott be az ajtón YoonGi. - Nem jössz?
- Hallom innen is.
- Okké.. - vonta meg a vállát. - BoMi mondta, hogy este mentek inni valamit páran.
- Igen és lenne kedved jönni? - kérdeztem meg merészen.
- Rendben. - mosolygott.
- Tényleg? Oké, akkor este.
- Aha. - mosolya kicsit már átment sunyiba.
- Sok sikert minden diáknak! - fejezte be beszédét SiWon.
BoMi és HoSeok bejöttek a terembe, mikor elhallgat minden kint.
Leültek a két bal szélső helyre egymás mellé. Középre természetesen SiWon ült. Én a jobb legszélső helyre ültem, bal oldalamra pedig YoonGi huppant le.
Hátradőlt székében SiWon majd ordította:
- Kezdhetjük. Az első fáradjon be!
- Jó napot! - lépett be az első. Egy fiú. - Lee JiHoon vagyok.
- JiHoon, mutasd meg, mit tudsz.
Beindítva zenét elkezdett táncolni, majd a felénél leállíttatta azt SiWon.
- Köszönöm, elég volt. Majd értesítjük. - küldte ki.
- Alig.. - szólaltam meg, de YoonGi rám nézve jelezte, hogy nem kéne folytatnom.
- A következőt. - szólalt meg SiWon.
Visszaemlékezve arra, amikor én is felvételiztem a suliba. Csak akkor szóbeli volt. Meg kellett győznöm az ottani tanárt, miért vegyenek fel. Alig ment és ha nem azok a szüleim, akik be sem kerülök.
A felvételiztető tanár szerint belőlem nem lesz tanár. Itt ülök még is.
A múltban voltak emberek, akikkel nem találkoztam azóta, de szívesen az arcukba dörgölném, hogy nekem igenis sikerült, amit akartam.
Bár a bakancslistám tele van még, de így is elértem dolgokat az életben.
Órákon keresztül ültünk ott és felvételiztettük a diákokat, de minden egyes alkalommal SiWon félbe szakította őket. Én meg nem szólhattam közbe, mert YoonGi egyből rám nézett azzal a "Ne mondj semmit" nézéssel. Ezért többször dühömben rátapostam lábára.
Mikor az utolsó diák is kiment a teremből újra megszólalt SiWon.
- Akkor végeztünk. A listát majd kifüggesztem. - állt fel egy köteg papírral.
- Mr. Choi! Nem kellene velünk is tárgyalnia? Végül is mi is tanárok vagyunk. - szóltam utána.
- Ms. Wilson, - fordult vissza. - tanulja meg, mikor kell csendben maradni, kérem. - sétált ki a teremből.
- Ezt nem hiszem el. - ültem vissza a székembe.
- Nyugi, levezeted a stresszt velünk ha eljössz inni. - vigyorgott BoMi.
- Voltál már részeg? - kérdezte HoSeok ráülve az asztalra.
- Inkább nem mesélném el. Semmi pénzért sem. - hajtottam le fejem az asztalra.
- Olyan gáz? - lépett mellém BoMi.
Kérdően nézett rám a mellettem ülő YoonGi is és HoSeok is.
- Hagyjuk. Haza megyek átöltözni. - álltam fel és fogtam meg a cuccom.
- Várj! - szólt utánam BoMi. - Írd be a telómba a számod, hogy fel tudjalak hívni majd. - nyújtotta át.
Elvettem a készüléket és bepötyögtem számomat.
- Sziasztok! Majd hívj. - adtam vissza BoMinak telefonját, majd a kijárat felé vettem az irányt.
Hazasétáltam, ahol senki se volt, így leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.
De pár perc múlva ki is kapcsoltam, mert minden egyes szó, amit mondtak benne felidegesített.
- SiWon, mégis hogy lehet ennyire..! Áh! - ordítottam magamba majd eldobtam magam keresztbe a kanapén. - Hihetetlen, hogy a többi tanár miért nem mondott még fel egy ilyen igazgató és főnök mellett. Nem tudom, meddig bírom. - sóhajtottam. - Tanulja meg, mikor kell csendben maradni, kérem. - utánoztam SiWon hangját. - Ahj! A végén beverek neki egyet. Luna! Nyugi van! Megint magammal veszekszek, ez csodás.. - néztem a plafont. - Át kellene öltöznöm. - jelentettem ki.
Felszökkentem a kanapéról és bepördültem a szobámba.
És ekkor jött el az a pillanat, amit egyik fiú sem bír ki ha a barátnőjével van, de mivel nekem nincs barátom, ezért saját magamat készítettem ki, szóval elkezdtem keresni, milyen ruhába menjek.
5.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése