Magához húzott majd elmélyültünk egy csókba. Hirtelen megszólalt telefonom.
- Felveszed? - kérdezte a szemembe nézve.
- Pillanat.
Felpattantam, hogy megnézzem ki hív, erre a kijelzőn egy név jelenik meg, amit nem akartam látni.
- Na? - töri meg a csendet.
- Mindjárt jövök. - hagytam el a szobát és a konyhába vonultam. - YoonGi. - vettem fel a készüléket.
~ Szia, Luna. Egy napja nem láttalak, de el kell valamit mondanom.
- Mi az?
~ Szerinted működni fog ez? Közöttünk? Igazából magamba sem bízok, mert voltak dolgok, amit átéltem korábban és szerintem az elkövetkezendő napokban valami történni fog velem itt. Ha vissza megyek megváltozva kicsit vagy olyan tettek után, alig bírok majd rád nézni. Ezért kérdezem.
- Most engedélyt akarsz kérni, hogy mással lehetsz-e. Csak éppen nem mondod ki szó szerint. Az a lényeg a kérdésedben, hogy tartoztasd magad vagy nem. Rád bízom, de képzeld magad az én helyembe. Mit tennék én, úgy, hogy nem ismersz eléggé? - szakítottam meg a hívást.
Visszamentem a szobámba, majd leültem az ágyam végébe.
- Minden okés? - ült fel az ágyon a falnak támasztva hátát Tae.
- Persze. - mosolyogtam. - Csak lehet, hogy pár mondat miatt most minden megváltozik.
- Elmenjek?
- Nem megyünk el inni valamit? De nem kávé vagy ilyesmi.
- Én is így kérdeztem?
Megfordultam majd kéjesen mosolyogva másztam Tae felé.
Majd leültem ölébe és átkaroltam nyakát. Hátradobtam hajamat aztán, mint aki kelletti magát néztem rá.
- Lemegyünk a klubba? - haraptam alsó ajkába.
- Oké. - állt meg egy pillanatra a lélegzetvétele.
- Gyere! - másztam ki az ágyból és indultam el a cipőmért.
Tökéletes az, amibe vagyok.
Hosszú fekete farmer, egy szürkés bő ujjatlan pólóval.
Lementünk a szórakozó helyre, de nem oda ahol csoportosan voltunk, hanem egy közelibbe.
Fizettem két italt magunknak majd elfogyasztás után kérdően nézett felém Tae a bárpultnál.
- Mit akarsz elfelejteni?
- Hm?
- Általában ha az emberek inni akarnak akkor valamit el akarnak felejteni.
- Még egy kört! - szóltam oda a pultosnak. - TaeHyung, valakit. Mivel úgyis tudom, hogy talál mást ott ahol most van. Nálam csak jobb választások vannak. - elém rakta a pultos a kért italt, amit el is fogyasztottam. - Csak egyet kérek. Vigyél haza majd ha nem tudok egyedül.
- Oké. - bólintott.
- Olyan aranyos vagy. - mosolyogtam rá majd hirtelen megcsókoltam.
- - - - -
Filmszakadás. Ennyi az amire emlékszem.
*Másnap reggel*
Hét fele felkeltem és körül néztem. A pólóm eldobva a földön. Rajtam meg TaeHyungé volt.
Kicsoszogtam egy enyhe fejfájással a konyhába, ahol Tae csinált éppen kávét félmeztelenül.
- Jó reggelt! - köszönt, amint meglátott.
- Kettő dolog. Egy. Ez így jó látvány. De kettő. Mondd el, mi történt.
- Én nem ittam annyit, mint te. Szóval miután meguntad a klubot, hazahoztalak. - tette elém a kávét.
- Ugye..
- Nem történt semmi, de örülj neki, hogy visszatartottam magam. Szóval, hazahoztalak. Bekísértelek a szobádba. Amúgy pólóm azért van rajtad, mert elkezdted levenni a ruhád, ezért rád adtam.
- Jesszus. - ütöttem meg a homlokom.
- Én meg kijöttem aludni ide, hogy késztetésed se legyen plusz tudtam rád figyelni.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Hát van mit. Bár az jól esett, hogy nekem kellett visszautasítanom téged. - vigyorgott.
- Te ne vigyorogjál! - léptem elé.
- Különben?
- Nekem két személyiségem, énem van, TaeHyung. A tegnapit nem kellett volna látnod.
- Mindkettő te vagy, az a lényeg.
Felnéztem szemébe és egy kis csillogást vettem észre benne, ami eddig nem volt ott.
- Luna, YoonGi hívott, de nem vettem fel. Úgyhogy szerintem üzenetet hagyott. - szólalt meg és hirtelen eltűnt ez a fény a szeméből.
- Mindjárt meghallgatom. - vonultam el a szobámba.
Kijelzőmre nézve látom a nem fogadott hívást és az üzenetet, miszerint hangpostám jött.
Megnyomva a hangpostát, meghallottam YoonGi hangját.
~ Luna, itt megint én. Öhm. Nem tudtam elköszönni tőled. A kérdésedre viszont nem tudom a választ, mert nem mondtad melyik személyiséged szerint cselekednél. A helyedbe viszont el tudom magam képzelni. Félsz kicsit. Nem tudod, mit csinálj. Én se nagyon, de segítek.
Szerintem ez nem menne újra köztünk. Megcsaltam BoMit régen és biztos rossz érzés volt neki. Ezt viszont nem akarom neked. Ismerem magam. De még mindig szeretlek. Ez kicsit hosszú lett, de csak sajnálom, főleg azt, hogy megcsókoltam egy itteni lányt. Ahj, én annyira el tudom cseszni a dolgokat. Sajnálom, Luna. Hiány.. - csuklott meg a hangja majd vége lett az üzenetnek.
YoonGi.. már megcsókolt egy másik lányt. Jó, most én mit mondjak? Talán még mindig viszont szeretem? Ebben biztos vagyok.
- Nem kéne munkába menni? - kérdeztem újra kilépve a szobámból.
- De lehet.
- Én ezt nem bírom. - könnyeztem be hirtelen. - Megkérhetlek valamire?
- Igen. - lépett elém.
- Ne mondjuk el a tegnapiakat senkinek. Kérlek! Jó, érzem, hogy megérdemlem a lenéző pillantásokat, hogy YoonGi elment én meg már veled csókolóztam. Ribancnak érzem magam!
- Nem vagy az.
- Ne is próbáld meg elhitetni velem.
- Nekem a tegnapi nap nagyon jó volt.
- YoonGi már megcsókolt egy másik lányt. - hajtottam le a fejem.
- Hagyod, hogy ez elrontsa a kedved vagy mész öltözni, megyünk dolgozni és közben nem gondolsz rá? Dönthetsz. - fonta össze karjait.
- Megyek.
Felöltöztem normális ruhába majd elindultunk.
Fura, hogy tegnap nem láttam WooJit és ma se hagyott üzit. Aggaszt, hol van.
- Nem tudom, mit kezdjek most. - szólaltam meg útközben.
- Felejts.
- Az olyan könnyű?
- Az nem könnyű, ha látod, hogy valaki nélküled is boldog. - sóhajtott. - Mindig csak egy éjszakás kapcsolataim voltak.
- Nem volt még barátnőd?
- Egy. Miatta lettem inkább ilyen. Hogy ne sérüljek. - magyarázta mikor a sulihoz értünk.
Felnéztem majd megtorpantam.
Nem lehet, hogy már most..itt..
- YoonGi.. - suttogtam.
Nyeltem egy nagyot. Szinte hallottam a gyors szívverésem.
Megláttam YoonGit öt nappal korábban a vártnál ülni a suli lépcsőin dohányozva.
- Mi az? - állt meg TaeHyung is húsz méterre, de látható távolságba a célszemélytől.
- Ott van YoonGi. - motyogtam.
- Mit fogsz csinálni?
- Be kell mennem dolgozni. Beszélnem kéne vele. Odamegyek. Baj?
- Dehogy. Menj, tudom, van mit megbeszélnetek.
- Köszi. - bólintottam mosolyogva.
Majd megfordultam és elindultam az említett személy felé.
A torkomban dobogott szívem, hogy újra beszélnem kell vele.
Mellé léptem, rám nézett, de nem láttam semmit szemében.
- Szia. - köszöntem.
- Hali. - szívott egyet cigijéből.
- Mióta dohányzol?
- Két napja.
- Mi bajod?
- Luna. - állt fel a lépcsőről.
- YoonGi, már a hangnemedből hallottam és megértettem, ami nekem kellett. Túl léptél rajtam. Megváltoztál. Értem én. De akkor miért nem mondtad el, hogy felejtselek el? Még én tartottam magam ribancnak.
- Luna! - emelte fel hangját miközben eldobta a csikket. - Hiányoztál, tényleg. Viszont a dolgok egyértelműek. Nem fog menni ez. Pár nap után már összejöttünk, alig ismerve egymást.
- Szakítunk végleg, ugye? - könnyeztem be. - Mindig mikor - kezdtem bele rövid szünet után. - meghallom azt a zenét, amire elsőre együtt táncoltunk újra beléd szeretek. Nem tehetek róla, most már viszont el kell felejtenem téged. És már meg van, hogyan megy majd. - rohantam be az épületbe.
Kicsit lelassítva, de még mindig célegyenesen mentem egy iroda irányába.
Beléptem SiWon irodájába, aki szokásosan asztalánál üldögélt.
- SiWon. - szólítottam meg.
- Mondjad, Luna. - vette fel fejét.
- Fel szeretnék mondani. Személyes dolgok miatt. - jelentettem ki.
- Egy hete van itt. Mi olyan történt? Kérem, lehet csak egy hirtelen felindulás. Szóval egy hét múlva biztosra mondja meg, mit szeretne. Rendben?
- Rendben. - sóhajtottam.
Kimentem az irodából, aztán valakibe beleütköztem, mivel a földet bámulva mentem előre. Felnézve a szőkeség első látványa jött fel agyamba.
- Bocsánat. - vágta rá automatikusan, majd rám nézett.
- Tudod, hogy ez volt az első szavad hozzám? - erőltettem egy félmosolyt. - Nem, én sajnálom. - mosolyogtam. - Nekem meg ezek. Azóta viszont túl sok változott, YoonGi.
Magához húzott majd megpuszilta homlokom.
- Még mindig szeretlek. - ölelt át.
- Újra kezdeni nem tudjuk, YoonGi. Nincs reset gomb. Csak play és pause.
- Használjuk a másodikat. - húzott közel magához.
Megcsókolt.
És ahogy mondta, tényleg minden mintha megállt volna körülöttünk. Mintha a hangok az aulából is lejjebb halkultak volna.
Eltoltam magamtól, majd a földet nézve szólaltam meg újra.
- El fogok menni, YoonGi és ezt te segítettél eldönteni.
Kikerültem és nem is hagytam, hogy megállítson.
Lent az aulában neki ütköztem TaeHyungba.
- Mi az? - kérdezte megfogva vállaimat.
- Hagyj most, TaeHyung. Légyszi. - vettem le kezeit vállaimról.
Őt is kikerülve bementem a táncterembe.
Leülve a padlóra, közben magamat nézve a szembe lévő tükörben újra átgondoltam a dolgokat.
Igen, hazamegyek. Nem bírom. Túl sok gondot okoztam.
Közben éreztem szívemben, lelkileg és fizikálisan is, hogy vesztem el Őt.
Törökülésben néztem az ölemben lévő kezeimet. Tanakodtam. Gondolkodtam azon, hogy mégis mi a frászt mondok a szüleimnek, miért költözöm vissza.
12.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése