Megcsókolt majd megfogta derekam. Tarkójánál beletúrtam hajába.
Egyre hevesebb kezdett el csókolni, de abba hagyta és egyet hátra lépett.
- Nem, most nem vagy olyan állapotban. Holnap megbánnád. - magyarázta zsebre téve kezét és bemenve az erkélyről.
- Te most itt hagysz? - kiakadva mentem utána.
- Kvittek vagyunk. - kacsintott.
- Los Angelesbe nincsenek ilyen fiúk. - jelentettem ki leülve az ágyra. - Akik figyelnek az ilyen dolgokra. Ott csak bunkók vannak. A szüleim még a normálisabbakat is ellenezték, utána persze rájöttem, miért. Csak pénz kellett volna nekik. A szüleim pénze. - nevettem keserűen.
Közben pedig leült YoonGi is mellém.
- Azért mert sok pénzünk van, ezért akart összejönni velem egy csomó. Többször nem is árultam el inkább ezt. Meg próbáltam kerülni a szülői találkát, de valamikor meg azért szakított velem az illető.
*YoonGi pov*
Most elkezdett nekem mesélni? Magáról? Kérdezés nélkül? Végig hallgassam?
Csak leültem mellé hallgatva a történetét. Ittam szavait.
*Luna pov*
- Nagyon szar érzés volt, de az rosszabb volt, amikor más lány miatt szakított velem valaki. Szóval nincs szerencsém e téren.
- Megtaláltál engem, Luna. - fogta meg ölemben lévő kezem. - Ahogy mondtad, szerencsém van, de neked is.
- Hihetetlen vagy. - túrtam bele szőke hajába.
Elmosolyodtam, mire ő is egy vigyorral válaszolt.
Már most imádom az édes vigyorát és a szőke haját.
- Volt egy tanár még a suliban, aki szerint belőlem soha nem lesz tanár. Most mégis az vagyok. Bár szerintem nem sokon múlt, hogy ne. - hátradőltem az ágyban és úgy folytattam. - Viszont ha nem akarok tanár lenni akkor meg sem ismerlek. - mosolyogtam YoonGira.
- Szerencséd, hogy tanár akartál lenni. - húzta fel a szemöldökét hátradőlve.
Egymásra néztünk, majd mellkasára tettem fejem. Hallottam szíve dobbanását, ami megnyugtatott.
- Mit csinálnál ha holnap nem kéne munkába mennünk? - kérdeztem egyre csak tompulva.
- Talán mást is, de most aludj. Hallom a hangodon, hogy álmos vagy. - simogatta hátam.
Ezek az utolsó szavak, amire emlékszem, aztán már csak a másnap jött el.
*Másnap*
Hat körül felkeltem és felültem az ágyba. Mellettem még ott feküdt YoonGi.
Olyan édesen alszik. Mintha megérezte volna, hogy nézem felébredt és egyből el is mosolyodott.
- Reggelt! - ült fel.
- Neked is. - túrtam bele hajamba.
- Hogy vagy?
- Fáj a fejem. - fogtam meg fejemet.
- Hazavigyelek hogy át tudj öltözni? - dörzsölte meg szemét.
- Te nem is vagy szarul? - hökkentem meg.
-Nem ittam annyit, mint te. - nevetett.
- Jól van na! - játszottam a besértődöttet.
- Reggelizz, én addig átöltözöm. - jelentette ki felállva.
- Nem nézhetlek? - biggyesztettem le szám, de átváltva vigyorgásba. - Szégyenlős vagy? Én nem. - vontam meg a vállam.
- Emlékszel te a tegnapra? - húzott fel az ágyról állásba.
- Félig meddig.
- Tudod, hogy tovább mentünk volna tegnap.
- Jajj már! - trappoltam ki, de YoonGi visszahúzott.
- Ha most be mersz sértődni.. - fenyegetett meg.
- Mit csinálsz? Megbüntetsz? - vigyorogtam.
- Lehet. - mondta, mire megharaptam alsó ajkam.
- Én inkább megyek. - rohantam ki a szobából és mentem le a konyhába.
Esküszöm halmazállapotot váltok ettől a sráctól.
Leérve a konyhába elvettem egy almát a pulton lévő kosárból majd leültem az egyik forgó bárszékre a pult mellett.
Fel-felnéztem, hogy jön-e már YoonGi majd megjelent a lépcsőn lefelé jőve.
Fekete farmerba és egy fehér bő pólóban jelent meg és almám majdnem félrenyelve fordultam el. Pólójából kilátszott kulcscsontja, amire nem tudom miért, de rá vagyok kattanva egy fiúnál.
- Jól vagy? - lépett mellém.
- Persze. - köhécseltem elfordulva.
- Kérsz vizet?
- Nem, köszi, jól vagyok. - néztem rá újra mosolyogva.
- Mehetünk?
Bólintva követtem ki kocsijáig.
Beültem az anyósülésre majd ahogy ő is beült és elindította a motort felém fordult.
- Hova? Nem tudom, hol laksz, szóval. - mosolygott, mire elpirultam.
Mostanában, mikor YoonGi a közelemben van, úgy viselkedek, mint egy rossz tinédzser, aki éppen az első helyes fiúval találkozott életében először.
Elpirulok, sőt inkább jobb az elvörösödök, mert az én szintemen már nem lehet elpirulásnak nevezni. Mint egy hülye, úgy vigyorgok és valamiért olyan oldalam hozza ki, amit még senki soha. És istenem amikor megcsókolt a lélegzetem is elállt. Meg mikor rám néz vagy csak összeér a tekintettünk hevesebben ver a szívem. Mikor hozzám ér összerezzenve ledermedek.
Elmondva neki, merre lakom elindulunk. Rágördülve a felhajtóra kiszállok, majd ajkamba harapva megszólalok.
- A suliban találkozunk. - mosolyogtam.
- Igen.. - sóhajtott vigyorogva. - Addig én elmegyek a kocsiért, amivel tegnap mentünk a klubba.
- Rendben, szia. - csuktam be a kocsiajtót és indultam be a házba.
Tisztára mintha rózsaszín felhőben szálltam volna be a lakásba. YoonGi alakja beleragadt a fejembe. De a mámoros hangulatomat WooJi hangja törte meg, mire egyből összerezzentem.
Beléptem és WooJi egyből letámadott.
- Hol voltál, Luna? - ugrott elém.
- Egy barátomnál aludtam. - válaszoltam röviden kikerülve őt, de követett a szobámba is továbbra kérdezősködve.
- Ittál? - tágultak ki idegesen pupillái.
- Huszonkét éves vagyok, nem egy tizenéves tini, WooJi. - próbáltam lenyugtatni.
- Szólhattál volna. - ragozta tovább.
- Nem voltál itthon, amikor hazajöttem átöltözni és azt írtad, hogy későn jössz, szóval nem akartalak zavarni munka közben, bocs. - magyaráztam, miközben szekrényemben turkálva kerestem másik ruhát magamnak. - Különben is nem vagy az apám és mint már mondtam nem vagyok már gyerek.
- De most apád helyett apád vagyok és kész. - csapta be morgolódva az ajtót.
Sóhajtottam egyet saját magam lenyugtatására majd tovább kerestem mai ruhámat.
Végre sikerült egy fekete ujjatlan mintás póló és egy bő pamut gatya mellett döntenem.
Megfogtam táskám, beledobva cuccaimat vállamra vettem és elindultam. Egy "Majd jövök" mondattal ki is léptem az ajtón. Le a lépcsőn majd ki az utcára.
Orron be, szájon ki. - mormoltam magamba.
Kellően lenyugodva elindultam a suli felé, majd telefonomra néztem és látva, hogy pár hívást nem is hallottam inkább csak lezároltam a képernyőt.
Belépve az ajtón egyből lerohant BoMi.
- Luna! - csúszott mellém. - Te hol voltál az este? Kerestelek reggel is, de basztad felvenni.
- Sajnálom? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Na, mi volt tegnap? - rebegtette pilláit a történetemre várva.
- YoonGinál aludtam.
- Omoo! - fogta vissza síkítását.
- Nyugi van. Semmi nem történt.
- Tegnap megcsókoltad a szórakozó helyen.
- Ő csókolt meg az alkalommal. - javítottam ki.
- Hányszor csókolóztatok? Luna!
- Kétszer. De légyszi, BoMi nyugodj le. Nem lesz több ilyen.
- Persze és azt akarod, hogy bevegyem? - röhögött majd ott hagyott.
Szúró tekintéssel néztem utána majd elindultam a táncterem felé. Felakasztottam a fogasra táskám és szembe állva a tükörrel nagyot sóhajtottam.
- Mit akarsz elérni, Luna? - kérdeztem magamtól. - Jó kérdés. Elértem, hogy tanár legyek, de hogy hogyan folytassam azt nem tudom. Talán elismerésre várok? Nem. Nem tudom, mire várok, igazából. - biggyesztettem le számat, úgy kifújva a levegőt. - Táncos akartam lenni, de nem sikerült. Ezért csak tanítom... Minek? - néztem le a földre. - Azért mert remélem, hogy másnak sikerülnek az álmai. És remélem, hogy ebben segíthetek is a diákoknak. - mosolyodtam el a mondatom végén felnézve a tükörbe.
*YoonGi pov*
Beérek a suliba elrendezve a kocsi ügyet és a táncterem felé veszem az irányt.
Luna áll a terem közepén és magában beszél.
Szerintem nincs kinek elmondania ezeket..
Neki támaszkodva hallgatom végig Luna szavait.
Mikor elmosolyodva felnéz a tükörbe nagyot dobban szívem. Amit az a lány tett velem. Érthetetlen.
Elindulok felé és befordulva a tükör irányába elmosolyodok.
*Luna pov*
Hirtelen megjelent YoonGi mellettem szónélkül és a tükör felé fordulva elmosolyodott.
- Szia. - köszöntem elpirulva.
- Szia. - vigyorgott. - A közelemben mindig elpirulsz. Miért van ez? - fordult felém.
- Szerinted én irányítom? - fordultam én irányába.
- Mit csinálsz majd holnaptól? - lépett közelebb. - Mikor minden egyes pillanatot együtt fogunk nagyjából tölteni és a diákok előtt nem csinálhatsz semmit.
- Nem kell féltened. Inkább saját magad fogd majd vissza.
- Mekkora egoja van valakinek.
- Te mondod, YoonGi? - nevettem.
- Luna, eljössz velem randizni? - tette fel hirtelen a semmiből a kérdést, mire meghökkenve néztem rá.
Nagyokat pislogva kerek szemekkel néztem rá.
Majd ajkamba harapva néztem szemébe.
7.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése