*Luna pov*
- Mi? - szólaltam meg végre.
- A nem hát nem. - vonta meg a vállát kifelé indulva a teremből.
- Nem is mondtam semmit. - toporzékoltam.
Kiment a teremből és ott hagyott.
- YoonGi! - futottam utána és karját megfogva megállítottam. - Nem is mondtam semmit csak meglepődtem a kérdéseden.
- Miért lepődtél meg? Azt hitted, sose fogom megkérdezni? - húzta fel a szemöldökét kicsit bedurcázva.
- Jajj már, YoonGi. - fogtam meg a kézfejét. - Igen.
- Mi igen?
- Elmegyek veled randizni. - mosolyogtam.
- Mi van ha én már nem akarok elmenni? - röhögött, de közben magához húzva átölelt. - Örülök, Luna. - suttogta.
Leültem a tanáriba a székemre, de egyből BoMi hangja zavarja meg a csendet, mivel elmondtam neki a YoonGis dolgot. Talán nem kellett volna..
- Hogy mi van? - akadt ki.
- Menjünk ki inkább ha így rikoltozol. - húztam ki a helyiségből majd a suli elé mentünk. - Most mondhatod. - hunyorítottam be.
- Hogy mi van?? - ordított a fülembe. - Most már komolyan mesélned kell részletesebben, mert csak úgy nem hív el. Azt mondtad, hogy nála aludtál és kétszer csókolóztatok. Ezt tudom.
- Ennyi nagyjából. - bólintottam.
- Te mit érzel iránta? - kérdezte kerek szemekkel.
- Hát.. - vakartam meg a tarkóm. - Nem tudom, BoMi. Nem tudnám elmondani, mit érzek. Olyan oldalam hozza ki, mint eddig még soha senki. - mosolyodtam el. - Úgy viselkedek mellette, mint egy rossz kamasz.
- Tudod, hogy elpirultál? - mosolygott.
Nagyot sóhajtva takartam el arcomat.
A lényeg az, hogy nem tudom még magamnak sem bevallani vagy meghatározni az érzéseimet. Ilyenkor anyummal kéne beszélnem, mert ő előbb tudja, hogy mit érzek, mint én. Ez gázos, de így van. Sajna anyuval nem tudok beszélni, mert mikor én ráérek ő nem és fordítva.
Apu még most sem akar hallani bármilyen fiúügyről. Végül is tipikus apa e téren.
- Mikor mész el vele? - kérdezte BoMi.
- Nem tudom. Még azt se, hogy el akarok-e menni.
- Elakarsz. - vágott amolyan "ne szórakozz már" fejet.
Bementünk az épületbe majd bementem a táncterembe.
Elmélázva azon, mik lehetnek a kimenetelek saját magamat idegesítettem fel. Leültem a padlóra a tükörbe nézve és sóhajtva egyet.
Aztán besétált az ajtón a most már lassan az életemben főszerepet játszó személy.
- Itt üldögélsz egyedül és merengsz. Eltaláltam? - ült le mellém YoonGi kinyújtott lábakkal.
- Látszik rajtam, gondolom. - nevettem.
- Min gondolkodsz? - érdeklődött. - Ne, várj, tudom. A randin, ugye? Ne aggódj! - vigyorodott el. - Mindent elintézek. Ma jó? Mármint délután.
- Igen. - bólintottam.
- Rendben. - mosolygott.
- Mit tervezel?
- Szombat van. Jó idő. Vajon? - nevette el magát megjelenítve gödröcskéit. - Ne lődd a poént, szóval ne találgass. Csak gyere négyre a suli elé.
- Oké.. - húztam fel a szemöldököm.
*Később ugyanazon a napon*
Hazamentem átöltözni a randira, de megint jött a félórás "mit vegyek fel" akcióm.
Pánik közepette egy fekete rövid farmer mellett döntöttem egy fehér toppal. Kiegészítőnek meg felvettem egy nyakláncot.
WooJi megint nem volt itthon, de írtam neki sms-t, hogy elmentem, szóval nem lesz belekötni valója.
Elindultam a megbeszélt helyszín felé, majd mikor megláttam a felém közeledő alakot elvigyorodtam.
Öltözéke egy sötét kék farmer volt egy kék felsővel összepárosítva. Viszont szerintem direkt csinálta, mert ebből a pólójából is kilátszott kulcscsontjai.
- Szia! - mosolygott átölelve.
- Szia.. - köszöntem akaratom ellenére is magasabb hangon.
- Minden rendben? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Persze. - köhintettem egyet. - Persze. - mosolyodtam el. - Hova megyünk?
- Gyere! - indult el az egyik irányba.
Útközben tovább beszélgettünk minden féléről.
- Mennyit láttál a városból?
- Hát, voltam a parton és nagyjából ennyi. - magyaráztam.
- Már majdnem egy hete itt vagy és csak a parton jártál? - akadt ki. - Bepótoljuk. - mosolygott.
- Benne vagyok. - bólintottam. - YoonGi, te milyen vagy? Vagy voltál?
Szó nélkül forgatta a szemét tépelődve azon, mit mondjon.
- YoonGi, nekem két személyiségem van. - böktem ki. - Mármint időszakonként tudat alatt más személyiségem jön ki. De kordába tudom tartani ha észre veszem. Tudnod kell ezt. Viszont ha ez zavar akkor elkerüllek. - jelentettem ki.
- Tizenéves koromba.. - kezdett bele egy kis szünet után. - olyan voltam, amint nem szeretek felemlegetni. Ittam, meg hasonlók. Be is vittek miatta párszor. Bár azóta normális vagyok, de még mindig vannak emlékeim, ahogyan egy ismeretlen helyen ébredek fel. Mások azt mondják, hogy akkor az jó bulinak számít, nem az. Nem volt senki, aki leállítson vagy visszafogjon csak a haverjaim akik még itattak is.
- Én itt vagyok. - fogtam meg kézfejét amire ő meg összekulcsolta ujjainkat.
- Reméltem is. - nézett a szemembe.
- Hova megyünk?
- A parkba sétálni? Mert szerintem a mozi túl egyértelmű. De elmehetünk moziba ha akarod.
- Tizenévesek vagyunk, hogy nem tudsz dönteni? - kuncogtam. - Te hívtál meg, döntsd el.
- Elmegyünk moziba és utána sétálunk. Az úgy jó lesz, hölgyem?
- Igen, uram, megfelel. - emeltem feljebb fejem játszva a szerepet.
Elmentünk a mozihoz majd a filmlistát nézve eldőlt a megnézendő film. Sinister 2.
A büféhez mentünk a jegy megvétele után.
- Mit vegyünk? Popcorn? - vetette fel az ötletet.
- Aham. Kóla?
- Legyen. - kikérte a popcorn és a kólákat majd kifizette.
Azt mondta, fizet ő, mert így illik, meg hogy általában így szokott lenni egy randin. Bár ez hülyeség, de nem akarok vele összeveszni. Majd valamikor én hívom meg. Jesszus, már a következőt tervezem? Állj le, Luna!
Miközben vártuk, hogy bemehessünk újra beszélgetni kezdtünk.
- Én amúgy szeretem a horrort, de miért választottad ezt? - érdeklődtem YoonGitól.
- Egyetlen jó film a listán. - vonta meg a vállát.
- Valld már be, miért. Egy csomó másik jó film is volt. - pattantam fel ülőhelyzetből és álltam szembe vele.
Értem én a hátsószándékát, de vicces így kiszedni belőle.
- Luna, nyugi már! - rántott ölébe. - Tudod, hogy miért választottam ezt a filmet. - sutyogta fülembe.
Elvigyorodva ültem féloldalasan az ölében.
Mikor már bemehettünk leültünk a helyeinkre. A moziterem körülbelül félig volt. De mellettünk nem ült senki.
Míg a reklámok mentek suttogva beszélgettünk.
- Én néha nem is érzem magam tizennyolcnál többnek. - szólaltam meg.
- Időnként én sem. Amúgy valamikor elmeséled?
- Mit? - néztem rá kérdően.
- Mindegy. Kezdődik a film. - vonta meg vállát nagyot sóhajtva előre fordulva.
Nem tudom, mire célzott. Mit meséljek? Sokszor nem figyeltem a filmre csupán YoonGi mondatán.
Egyszer mikor viszont megijedtem hirtelen megfogtam YoonGi karfán lévő kezét, majd rám mosolygott. Ettől kb. elolvadtam, mint általában a mosolyától.
A film végéig fogta a kezem majd úgy is mentünk ki a teremből.
- Jó volt. - léptünk ki az épületből.
- Aha. - bólogattam bár félig az agyam nem is ott járt. - Mit kéne mesélnem?
- Semmi. Jártál már a N Szöul Toronyban? - váltott témát.
- Nem. Ne válts témát! - engedtem el a kezét dühösen.
Megálltam és szinte kiürült az utca. Körül néztem nagyot sóhajtva.
- Szeretnék többet tudni a két személyiségedről. - bökte ki tarkóját vakarva.
- Miért? - fürkésztem tekintetét.
Viszont mikor szónélkül csak a földet nézve állt újra közelebb léptem hozzá.
- Öt éves lehettem. - kezdtem bele és felemelte fejét a szavamra. - Amikor az anyai ágon lévő nagymamám meghalt. Nagyon szerettem. Akkor kezdődött el, de akkor még csak képzeletbeli barátnak mondták. De nem tudtam senkivel megbeszélni a dolgaimat, mint előtte kicsiként a nagyimmal, ezért rosszabb lett és másik személyiségem alakult ki miatta. Ez ritka eset, de hát megtörtént. Legalább tudok róla, szóval. - meséltem. - Viszont nem mindig veszem észre.
- Örülök, hogy elmondtad, Luna. Bízol bennem ezek szerint? - derült fel kissé arca.
- Igen. Te is bennem?
Válaszul megfogta kezem és a szokásos mosoly ült ki arcára.
Elindultunk az említett toronyhoz és felérve a tetejére hihetetlen látvány tárult elénk.
A korlátokon lakatok ezrei sorakoztak. Különböző párok tették oda ezzel is megpecsételve a szerelmüket. A látvány elképesztő volt.
A korláthoz lépve YoonGi felé fordultam.
- Miért jöttünk ide?
- Azt mondtam, megmutatom a várost. És hát szerettem volna egyszer idejönni még életemben.
- Nem voltál még itt fent?
- Nem, kivel tudtam volna?
- Volt barátnőid egyikével. - nevettem el magam közben az üzeneteket olvasva a kis lakatok mellett.
- Szerinted volt bárki olyan akivel érdemes lett volna feljönni ide? - kérdezte magafelé fordítva engem.
Kihúzott a zsebéből egy kis lakatot és két kis kulcsot hozzá. Tenyerében tartva azokat nézett szemembe. Én meg, mint egy hal nagyokat pislogtam tátott szájjal.
- Luna, lennél a barátnőm? - nyújtotta felém az egyik kulcsot.
Éreztem, hogy a szívem egyenesen már a torkomban dobogott és alig kaptam levegőt. Kikerekedett szemekkel néztem a kezét, amiben a kis kulcsot tartotta. Arcom szinte már égett, szinte lángolt és nagyot sóhajtva szóra nyitottam a számat. Viszont egy hang sem jött ki rajta.
Minden ledermedt. Mintha csak én és ő álltunk volna odafent.
8.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése