2015. szeptember 9., szerda

9.rész - Locked

Még a szél is lejjebb csillapodott mikor ott álltunk egymás előtt.

- Leszel a barátnőm? - ismételte meg kérdését kicsit félre biccentve fejét.

Elmosolyodtam a sok gondolattól a fejembe majd átkarolva nyakát suttogtam fülébe: Igen.
Több percen keresztül álltunk én átkarolva nyakát ő derekam ölelte át. Szerintem szerelmes lettem, de most igazán..igazából..




*YoonGi pov*
Mikor belesuttogta fülembe válaszát hevesebben kezdett el verni szívem és már az egekben járt a pulzusszámom. Átkarolta nyakam én pedig derekát fontam körbe kezeimmel. Míg ott álltunk szótlanul a világ összes szerelmes dalának szövege járt a fejemben és kénytelen voltam nem mosolyogni.

*Luna pov*

Mindig mikor YoonGi közelében voltam eddig egyszerűen megváltoztatta pulzusom, hol a szívroham közelében voltam, hol pedig túlságosan lenyugodtam. Ezúttal mindkettő egyszerre megjelent.

Elengedtem nyakát és elvettem tőle az egyik kulcsot.

- Rakjam a lakatot ide? - kérdezte vigyorogva.
- Aha. - bólintottam. - Most vagy soha.

Kattant a lakat és csak mi tudjuk ezentúl kinyitni. De valamiért azt érzem, hogy az a lakat egyszer ki fog nyílni még. Lehet csak félek..





Kézen fogva ezúttal párként léptünk ki a bejáraton.

- Mindjárt nyolc óra, hova megyünk? - érdeklődtem oldalra pillantva rá.
- A partra.
- Miért?
- Majd meglátod. Gyere!
Elsétáltunk a partra majd ott leültünk az egyik padra.
Sóhajtottam egyet levéve nyakamból nyakláncom, hogy arra felfűzzem a kis kulcsot.
- Segítsek? - vette észre bénázásomat, amikor vissza akartam rakni nyakamba a láncot.
- Köszi! - mosolyogtam. - Ez a nap talán a második legjobb volt mióta itt vagyok. - rakta nyakamba láncomat.
- Miért csak a második? - hüledezett.
- Az első az a nap volt amikor megismertelek, hülyém. - borzoltam össze haját.

- Én vagyok a hülye? Akkor te mi vagy? - pöckölte meg orrom.
- Én király vagyok, YoonGi. - húztam ki magam.
- Max az én királynőm. - vigyorgott.
- Aww, édes vagy, de ne legyél ilyen nyálas már. - löktem meg vállánál.
- Szeretem látni ahogy elpirulsz. - simogatta meg arcom.
- De nekem ez tök ciki..pár szavadtól elpirulok, YoonGi. - fogtam kezét az arcomhoz, amivel simogatta azt.
Felpillantottam szemeibe majd elmosolyodva néztem továbbra is mély barna íriszébe.
- Később én nem akarom megbánni, amiket most csinálok. - engedtem el kezét. - Most ez tényleg szép és jó, de úgyis vége lesz egyszer mindennek és talán egyszer visszamegyek Amerikába, elfelejtesz, ennyi.
- Te most ezeket honnan szeded? Ne legyél ilyen.
- Félek, hogy fájni fog ha velem maradsz. - sóhajtottam. - Volt olyan egyszer, hogy tudat alatt előjött a másik emberke odabent és ezért lesmároltam egy másik fiút miközben volt valakim. Nem akarom ezt. - könnyeztem be. - Mindig valami akadályozza az életemet.
- Luna, én itt vagyok. Én megbízom benned és ez így is marad. Meg foglak védeni. Csak maradj mindig mellettem. - mosolygott majd átölelt. - Emlékezz mindig, hogy van egy kulcs a nyakadban, ami valakivel összeköt.
Időközben lement a nap és az utolsó napsugárnál YoonGi közelebb hajolva suttogta, "örökké" és megcsókolt.
Boldogság töltött el és semmi sem érdekelt. Felőlem leszakadhatott volna az ég, nem érdekelt volna.
YoonGival akartam lenni, ezt eldöntöttem.


Harmadik csók. Harmadszor csókolt meg ez a szőkeség.

Pedig egy hete vagyok csupán itt. Lehet, valaki ribancnak tartana, de én nem így gondolom. Minden alkalommal volt indok.
Viszont mindig elrontom a hangulatot, szóval nem túl szerencsés velem lenni.
YoonGi valamiért mégis kedvel.



Eltávolodott majd fülembe suttogta:

- Nálam alszol ma?
- Mit akarsz te? - fintorogtam mosolyogva. - Semmi nem lesz, hidd el. De szívesen nálad alszom ha még így is akarod. - vigyorogtam incselkedően.
- Akarom. Mellettem akarom, hogy legyél. - hajolt újra közelebb.
- Meddig bírnád ki, hogy nem érsz hozzám? - vigyorogtam hárítva csókját játszva idegeivel.
- Te mindent elrontasz. - mérgelődött.
- Játszunk.
- He? - húzta fel szemöldökét.
- Alszom nálad, de holnapig nem érhetsz hozzám. Semmi kézfogás, semmi más.
- De akkor te se. - dőlt hátra a padon kielégült fejjel.
- Rendben. Úgy is te vesztesz. - röhögtem el magam.
- Miben fogadunk?
- Nem tudom, legyen, hogy akkor a nyertes kérhet valamit a másiktól.
- Oké. - bólintottam rá.
- Megyünk?
- Menjünk.
Sétálva elindultunk a háza felé.
Egész úton játszott a türelmemmel úgy, hogy épphogy a kezem mellett ellóbálta övét, én meg alig bírtam ki, hogy ne fogjam meg kezét. Direkt játszott velem.
A ház elé lépve kinyitotta a kaput majd a bejárati ajtót.
Újra itt.
Felmentem a vendégszobába majd kimentem az erkélyére, hogy ne is lássam YoonGit, de mivel az ő házában voltam, ezért sok esély volt rá, hogy látom.
Nem is kellett sok és utánam jött.
- Szia. - lépett mellém.
Viszont nem kellett volna ránéznem, mert a kulcscsont villogtatós pólójától halmazállapotot váltok.
- Szi.. - haraptam alsó ajkamba, ahogyan tekintetem csontjára téved.
- Na, mi van? Túl jó látvány vagyok? - húzta ki magát.
- Fejezd be! - szóltam rá elpirulva.
Én vagyok a zsákmánya? Na, ebből nem eszik. Fordul a kocka, barátom.
- Úgyis én nyerek. - dobtam hátra a hajam, amire elkapta a tekintetét.
Mire csinálta ezt? Nála is biztos van valami, ami nálam a kulcscsont.
- Persze. - húzta fel szemöldökét.
- Mindenkinek van gyenge pontja, YoonGi. - jelentettem ki fülem mögé rakva hajam. - Elmondod a tied?
- Miért tenném?
- Mindent elmondunk egymásnak, nem? - játszottam a besértődöttet.
- Hord így a hajad, kiengedve vagy különben rossz vége lesz.
Most ez egy burkolt válasz volt? Várjunk, kiengedve? Basszus!
- Miért? Mi van ha nem? - vettem elő egy hajgumit zsebemből felfogva lófarokba hajam.
- Én fogok győzni. - fogta vissza magát.
- Miért? Mit akarsz kérni?
- Mindegy. - lépett közelebb.
- Nem. - léptem egyet hátra. - Te akarsz győzni. Tartsd is magad ehhez.
Még egyet lépett felém én meg automatikusan hátra léptem amikor neki ütköztem a korlátnak.
Nem volt hova mennem. Sarokba szorított és már csak egy kicsi választott el attól, hogy ne érjek én előbb hozzá.
- Mi van ha te nyersz? - néztem a szemébe.
- Nem lesz esélyem. - hajolt még közelebb.
Megfogta derekamat és megcsókolva nyakamat magához húzott.
Elmosolyodva nézett a szemembe.
- Nyertél. - vonta meg a vállát megcsókolva.
Elmélyülve a csókban vigyorogtam és nem is érdekelt, hogy nyertem csak az érdekelt, hogy végre átölel.
- YoonGi, nem bírom majd ki a közös órákat. - szakítottam félbe a csókot átkarolva nyakát.
- Miért szerinted én? De tegyél úgy mintha semmit nem éreznél irántam.
- Könnyű ezt mondani.
- Gyakoroljunk! - lépett hátrébb. - Figyelj, ezt a táncot kell majd közösen tanítanunk először. - fogta meg kezem és állított maga elé.
- Csak úgy mondom, hogy rám nézel is elpirulok.
- Mi vagy te? Tini?
- Te nem bírtad ki, hogy ne érj hozzám. - háborodtam fel.
- Jó ezentúl hidegüljünk el a diákok előtt. - jelentette ki. - Gyakoroljunk!


Egész este próbáltuk, hogy hidegen táncoljunk, de félig-meddig sikerült is.

A diákok ki fogják szúrni, hogy valami van, de az nincs tiltva. Az van tiltva, hogy ne mutassuk ezt, ne csókolózzunk előttük, hasonlók.
Az is nehéz, hogy ne piruljak el YoonGi közelében.


- Van egy ötletem! - szólaltam meg leülve az ágyamra. - Mi lenne ha külön választva a fiúkat és lányokat az osztályon belül gyakorolnánk. Esetleg egy darabot is előadhatnának.
- Hmm. - tűnődött el. - Egész jó ötlet. Bár az igazgató döntse el. - fogta meg combom.
- Aha. Te meg nem érve hozzám gyakorolsz, hogy kibírd. - ültem törökülésbe a párnákhoz az ágy középere.
- Elutasítasz? - akadt ki felpattanva.
- Tied vagyok, nem? De én döntöm el, mikor nyúlhatsz egy ujjal is hozzám. - mutattam fel a mutatóujjam.
- Ha. Szóval így állunk?
- Fogd már be! - kiáltottam el magam és mint akkor a szórakozó helyen, ezúttal is ujjammal mutattam neki, hogy jöjjön mellém. - Idióta vagy. - haraptam alsó ajkamba. - Maradj csöndben! - mondtam látva szóra nyílni száját. - Nem kell beszélned, túl sokat kötözködsz. - ismét nyitotta száját leülve elém. - Nem, ne szólalj meg. - raktam ujjam szája elé. - Nézz a szemembe és kuss. - mosolyogtam. - Mosolyogj ha valamit mondanál. Szóval meg kell tanulni kicsit visszafogni a dolgokat a diákok előtt. - elmosolyodott. - Mi az?
- Nekem nem fog menni.
- Na, most miért cseréltünk hirtelen szerepeket? - röhögtem. - Nekem nem fog menni, te meg erős vagy és sikerül. Jó éjt! - fejeztem be a mondatomat.
Annyira kérdően nézett, képtelen voltam elnevetni magam.
- Most mi van? - kérdezte ártatlan tekintetekkel.
- Nem nézhetsz így. Így ártatlan kisfiúnak tűnsz, de nem vagy az.
- Te meg ne hazudozz, hogy aludni akarsz. Nem tudnál aludni. - hajolt közel amikor megszólalt telefonom.
- Bocsi! - vettem elő készülékemet. A kijelzőre nézve nagy betűkkel a "BoMi" név volt látható.
Felvéve egyből BoMi elkezdett kérdezősködni.
~ Luna! Na, milyen volt mesélj! Mi történt?
- Szia, hát nem volt nagy szám.
~ Mi van? Miért, mi volt a randin?
- A randin? - ismételtem el, hogy YoonGi is felfigyeljen. - Mint egy átlagoson.
~ Ne szórakozz! Tudom, hogy elhallgatsz valamit.
- Nem, dehogy. BoMi, nyugi. Jó volt. YoonGi olyan, amilyen, ismered. - mosolyogtam YoonGira pillantva.
~ Még a hangodon is hallatszik, hogy mosolyogsz, Luna. Milyen volt YoonGi?
- Milyen volt? - néztem az említett személyre. - Kedves, aranyos, vicces. Mindig rágondolok mióta először megláttam. Nem hagyott még aludni se. Ahogy most se.
~ Aludni szeretnél? Hagylak akkor. Szia, Luna. Hétfőn találkozunk. - tette le.
- Jó éjt, BoMi. - tettem le a telefont az ágyra.
Mosolyogtam magam elé nézve majd felpillantva YoonGira szintén mosolygott.
- Mindig rám gondoltál? - fogta meg a kezem.
- Igen. Mindig te jártál az eszemben.


Csillapíthatatlanul beleszerettem. A mosolyától nekem is muszáj felfelé görbítenem számat. A nevetésébe minden egyes alkalommal bele szeretek. Amióta megláttam tényleg nem tudtam ki verni fejemből. Bemászott a gondolataimba. Néha még le sem vette cipőjét, mert összepiszkolta a fantáziám. Viszont erről nem kell tudnia.



- Mi volt rajtam? - kérdezte sunyi vigyorral arcán.

- Fejezd be! - csaptam elpirulva vállára. - Nincs itt meleg? - legyeztem magam.
- Rövid gatyában vagy, nyitva az erkélyajtó és meleged van?
- Igen.
- Vagy csak a közelségem miatt?
Nem válaszolva semmit dőltem keresztbe az ágyon majd ölébe raktam fejem.
- Nincs semmi bajom azzal, YoonGi. Hozzá kell szoknunk, hogy közel vagyunk egymáshoz. - jelentettem ki.
- Hirtelen mennyire éretten beszélsz. - nevetett.
- Jaj már! Inkább hagyj aludni. - raktam fejem a párnára és feküdtem hanyatt. - Még hogy én rontok el mindent. Chh.. - motyogtam.
- Luna. - hajolt felém. - Bocsi.
- Aha. - hümmögtem csukott szemmel.
Mikor kinyitottam a szemem YoonGi feje felettem volt és nézett rám mosolyogva.
- Jó éjt, Luna. - csókolt meg majd ment ki a szobából.
- Oh my gosh! - sóhajtottam mikor becsukta az ajtót.
Hanyatt feküdve a párnát a fejemre rakva ordítottam.


Hát én ezt nem hiszem el. Egy mosolyától elolvadok. Egy pillanatig sem akarok nélküle lenni.



9.rész vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése