Első reggel, újra, két hét után, hogy a los angeles-i napsütésre kelek, de újra hozzá kell szoknom az időeltolódás miatti órákra, de annyira unalmas volt minden.
Csak az átlagos felkelek, reggeli, tévé, hasonlók, de apum felé fordultam egy kérdéssel.
- Apa, meg van még az a táncterem, amit kibéreltél nekem?
Régebben mikor eldöntöttem tánctanár leszek, apum kibérelt nekem egy épületrészt, ahol nyithattam volna egy tánciskolát. Egy nagyon nagy táncteremből talán száz főt is befogadó és egy öltözőből áll. Kicsit romos, ki kéne festeni, de kezdésnek adta alám apu.
- Meg. Kellene? - mosolygott.
- Odaadod a kulcsot? - vigyorogtam nyújtva a tenyerem.
- A többi mellett van, kék kulcstartóval. - legyintett majd tovább nézte a tévét.
Kivettem a kulcsot, majd felöltözve elindultam a helyszínre.
Kinyitva az ajtót láttam, hogy félig levert festék és több réteg por fedi a padlót és a bútorokat.
Körülnéztem, csak a káoszt láthattam volna, de én egy lehetőséget fedeztem fel.
A fejemben megálmodtam a dolgokat, de ehhez segítség is kéne.
Hazamentem, aztán felkerestem a los angeles-i barátnőm, Krystalt, aki mondta szívesen segít.
Krystal az a fajta lány, akinek egy szavára ugrik az összes srác. Szép. Ennyi a lényeg. A fiúknak bejön. Nekem meg csak előny, hogy többen besegítenek. Krystal a szomszédban lakik, szóval könnyű lesz vele tárgyalni.
- Szóval át akarod alakítani ezt a helyet? - vittem el a kibérelt helyre. - Kicsit nehéz lesz.
- Nem kell olyan sok dolgot csinálni. Soknak tűnik, de a végeredmény csodás lesz. És mivel te is tánctanár vagy, kedvesem, beszállhatsz. A költségeket állom. - magyaráztam.
- Szívesen beszállok. Holnap kezdjük? - nézett az órájára, ami már délután ötöt mutatott.
- Igen. - bólintottam.
- Luna, nem is akarsz már visszamenni? - fordult felém.
- Most kell egy kis idő, plusz, végre lesz időtöltésem.
- Rendben, én nem szólok bele. - vonta meg a vállát.
Hazamentünk, aztán én fel a szobámba.
Órákon keresztül csak Krystal kérdése járt az eszemben.
Neten felvettem a kapcsolatot Krystal által meggyőzött srácokkal, akik vállalkoztak a segítségre.
Aztán rám írt BoMi.
~ Szia. Nem is köszöntél el tőlem.. - írta.
~ Sajnálom, muszáj volt eljönnöm.
~ Remélem, jó döntést hoztál, de most már alszom, mert itt hajnali egy van. Jó éjt! - majd az állapota átváltott aktívról két perce elérhetőre.
- Jaj! - sóhajtottam.
Az éjszaka folyamán gondolkoztam a tánciskola neveken. Eleinte a nevekkel játszottam. Aztán jött az ötlet:
"L&K Dance Academy".
Egyre jobban tetszett ez a név, ahogyan rápillantgattam viszont később a vázlatfüzetek és a laptopom között aludtam el.
*Másnap reggel*
Alig aludtam pár órát, mert csörgött a telefonom.
- Igen? - szóltam bele meg nem nézve a hívó félt.
~ Luna?
Ahogyan meghallottam a hangot egyből kiment az álmosság a szememből, majd alig bírtam megszólalni.
- YoonGi.. - suttogtam.
~ Hiányzol. Minden nap meghalok, hogy lássalak.. - jelentette ki, majd lerakta.
Meg volt egy jó kis reggeli sírás oka.
Miért kellett ezt így? Nálunk gyorsan átszámítva este tizenegy van... nekem is hiányzol YoonGi.
Kikászálódtam az ágyból, átöltöztem normális ruhába, lecsoszogtam a konyhába hajnali reggelizni. Megdörzsölve szemem készítettem magamnak rántottát.
Annyira csöndben volt minden, hogy szerintem a szüleim már elmentek dolgozni.
Felbaktattam vissza a szobámba, majd bekapcsoltam laptopom.
Két új üzenet. Krystal és egy másik név, amit nem kellett volna látnom. Az ex pasim neve jelent meg a kijelzőn.
,,Szia! Akkor délben hozom a segítséget." - írta Krystal.
,,Gyere át!" - pötyögtem le neki.
Körülbelül öt perc múlva az ajtó előtt állt.
- Mondjad. - lihegett.
- Itt laksz a szomszédban. Mit lihegsz? - néztem végig öltözetén. - Aludtál, ugye?
- Igen, de mondjad miért kellett átjönnöm.
- Gyere be!
Leültünk a nappali kanapéjára majd elmondtam a lényeget.
- Jin írt.
- Az a Jin? - kerekedtek ki a szemei.
- Igen, azt írta, hogy találkozzunk ha már visszajöttem. Honnan tudja, hogy hazajöttem?
- Lehet elmondtam neki.. - forgatta szemeit.
- Krystal! - ordítottam fülébe.
- Mi ezzel a baj?
- Nem emlékszel, miért szakítottam vele? Pénzt akart tőlem kicsalni. Gondolom megint megy egy olyan mittomén milyen versenyre.
- Bmx verseny. - jegyezte meg.
- Tök mindegy, a lényeg az, hogy biztos nincs neki a nevezési díjra, mint múltkor. Amúgy is huszonnégy évesen miért jár ilyenekre?
- Hagyjad már!
- Ezt azért mondod, mert Nate tetszik neked, aki a haverja, Krystal.
- Hát igen.. - sóhajtott majd elkezdett csillogni a szeme.
- Én viszont nem akarok találkozni Jinnel, amíg csak lehetséges.
- Megértem, de akkor megyünk takarítani vagy nem, mert hívom a segítőkezeket, ha indulunk. Nem is kell foglalkoznunk vele.
- Hívd őket akkor. A segítőkezeket.
Elmentünk a táncstúdióba, addig útközben felhívott valakit és nagyon magyarázta az utat odáig.
Hirtelen beléptek az ajtón a "segítőkezek", egy csapatnyi fiú.
Szóval Krystalnak köszönhetően elkezdődhetett a munka.
Két embert elküldem fehér festékért, amíg mi takarítottunk.
Kihordtuk a bútorokat, amik érthetetlen okból álltak a studióban.
Az egyik srác arrébb tolt egy szekrényt, mire mögötte egy ajtót fedeztünk fel, szerencsére nem volt bezárva.
Az ajtó kinyílása után egy zongorát tekintettünk meg.
Két segítő által ki lett hozva a dohos, sötét szobából.
- Elmehetek enni valamit. Egy kis szünet jó lesz. - fordultam feléjük.
Mosolyogva mentek ki az öltözőbe étkezni. Krystal is velük tartva vigyorgott.
Krystal tudja, mennyire szeretek zongorázni.
Még jó régen megtanultam zongorázni, plusz pár dalt is.
Ezért kipróbáltam. Odahúztam egy széket a kicsit poros zongora mellé majd eljátszottam Beethoven Holdfény szonátáját.
Kezdtem elfelejteni a szöuli élményeket, de mindig olyat csinálok, ami előhozza.
Csupán egy dalt eljátszva visszaemlékeztem életem első olyan fiújára, akinek nem a pénzem miatt kellettem..és otthagytam.
Új életet kezdeni nélküle tényleg jó döntés..?
~~~
Az elkövetkezendő napokban minden lehetséges módon helyreállítottuk a tánctermet, ami még kívűl egy "L&K Dance Academy" ledfényes felirattal is gazdagodott.
Büszke voltam magunkra, milyen hamar össze tudtuk rakni a helyet.
Ami maradt, az csupán a diákok hada.
Nem leszek olyan, mint SiWon.
Mindenkiben meg lehet látni a tehetséget, de ő esélyt sem adott rá. Más leszek.
A módszerem viszont megtartom.
A lányok nem mindig szeretnek fiúk közelében mozogni, a sulis tesi órák tapasztalataim alapján.
Szétválasztom őket. Mindenkinek ezzel jobb lesz.
A kemény munka, pakolás után kijárt mindenkinek így a vége után egy jó nagy kajalásra való meghívás. Szüleim nem bánták ezt a kis pénzt.
Beültünk egy gyorskajáldába, mivel az étteremben sokkal többért adnak kevesebb kaját.
Majd a két órányi színtiszta röhögés után mindenki hazament.
Krystallal kicsit még beszélgettünk hazafelé sétálva.
- Köszönöm, hogy beszerezted ezeket a fiúkat. Sokkal könnyebben mentek így a napok.
- Nincs mit köszönnöd, Luna. Figyi, holnap péntek esetleg nincs kedved szórakozni menni? A régi idők emlékére. Inni valamit.
- Biztos vagy, hogy el akarsz menni velem inni?
- Jaj, Luna. Nem lesz semmi baj. Szórakoznod kéne, mivel annyira letört vagy. Olyan nyomi hangulatod van.
- Rendben. - sóhajtottam.
Krystal már megtanultam nem érdemes veszekedni.
- Ki jöjjön? Natet elhívom.
- Ne! - emeltem fel hangom.
- Miért? - nézett kétségbeesetten.
- Mert ha elhívod hozza magával Jint is.
- Milyen baj lehetne belőle, de most komolyan?
- Az exem akivel nem akarok, nem szándékszom találkozni.
- Vannak exek, akik még a kapcsolatuk után is jóban vannak. Nem lehetnétek ti is ilyenek? Csak az én kedvemért, hogy Nate eljöjjön holnap. Tudjuk, igen, hogy Jin nélkül úgysem jönne.
- Egy napig talán kibírom, de csak a te kedvedért. - szavaimra elvörösödve a nyakamba ugrott Krystal.
- Köszi, köszi, köszi! - hadarta.
A hazafelé vezető utat barátnőm végigugrálta. Nem tudom, mit lát Nateben.
~
Bármit is hittem, nem volt igaz. Azt hittem, nem is hiányzom Koreának. De hazaérve láttam, a neten hárman is írtak, persze a szöuli emberkékre értem, hogy hogy vagyok, meg hogy mikor megyek vissza. Sajnos a három név között nem volt ott az a név, amire én számítottam.
BoMi írt, hogy már nem bír nélkülem lenni, HoSeok, hogy menjek már vissza, mert BoMi mindig hisztizik neki és.. ő.. TaeHyung volt a harmadik név listán.
,,Tudom, nincs jövőnk egy valaki miatt, de hiányzol neki. Gyere vissza."
Ahogyan olvastam egyszerre csak elkezdtek hullani könnyeim.
Annyira rég sírtam, már szinte hiányzott. De ki kell mondani. Ennyit nem sírtam még egy ember miatt, azok miatt se akik átvertek és/vagy megcsaltak.
Nekem is hiányzik..
Minden egyes pillanat után egyre jobban, de nem tehetem, hogy csak úgy visszamegyek. Most már van egy táncakadémiánk, ahol hamarosan felvételik lesznek. Nem lehet.
Vagy nem akarod, Luna.
14.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése