Előbb keltem fel mindenkinél körülbelül ötkor, majd bekopogtak olyan reggel hat körül az ajtón. Kinyitottam és egy nagy dobozzal álldogált ott az egyik alkalmazott.
- Ezt lent hagyták önöknek a portán. - mosolygott majd átnyújtotta a dobozt egy levéllel.
- Köszönöm. - csuktam be az ajtót. - Hm.. - hümmögtem magamba a dobozt nézegetve.
Majd lassan hallottam ébredezni a diákokat.
- Dobozt hoztak. - jegyeztem meg.
- Mi van benne? - kérdezte mélyeket pislogva Krystal.
- Nem tudom. - bontottam ki a levelet. - Anyum küldte. - mosolyodtam el majd Krystal felpattant, hogy áthívja a fiúkat.
Mikor leültek ők is, elkezdtem felolvasni a levelet.
- Luna és mindenki! Tegnap ezen dolgoztam végig, hogy elintézzem. Sarahval beszélgettem róla, ezért gondoltam legyen ez az akadémia jelképe. A többieknek is csináltatok, akik LA-ben maradtak, de a Kirinnek meg kell mutatnotok, kik is vagytok. A dedikálás miatt nem tudok elmenni veletek, de remélem jól csináltok mindent. Sok sikert!
- Ne! Ne már! - kezdte el nagy lelkesedéssel kibontani a dobozt Sarah. - És igen! Anyud megcsináltatta a dzsekiket!
Dzsekikkel volt tele a doboz, azon 'Diamond Wolves' felirat díszelgett, nekem tetszetős betűtípussal.
- Na, nem is rossz. - szólalt meg elégedett hangon Daniel.
Mindenki megmosakodva állt a saját dzsekijében reggel hétkor készen a Kirinhez.
Készen vagyunk!
Lesétáltunk a távot és minden egyes diák mikor a Kirin elé értünk kicsit összerezzent.
- Ezek a dzsekik nem félős, ügyetlen diákoknak készültek. - buzdítottam őket kicsit. - Ezek a Diamond Wolvesnak készültek. Akik bátrak, de közben jól mutatnak. Lépjünk ide be úgy mintha jobbak lennénk náluk, ami igaz is. Fejeket fel és előre! - nyitottam ki a bejárati ajtót és mentem be a tömeg előtt.
Felszegezett állakkal léptünk be, meg is néztek páran.
*HaYoung pov*
Megláttam belépni volt tanáromat Lunát a bejáraton, de utána még több, mint tíz gyerek követte őt.
Egyen dzsekiben díszelegtek. Irigyelni valóan magabiztosnak tűntek.
*Luna pov*
- Várjatok meg itt. - jelentettem ki majd zsebre tett kézzel felsétáltam SiWonhoz.
- Luna! - örült meg nekem majd komolyra vette a szót. - Elhozta csapatát?
- Nézze meg a saját szemével.
SiWon társaságában tértem vissza a srácokhoz.
- Üdvözlöm önöket intézményünkben! Choi SiWon, igazgató. - mutatkozott be.
- Ők itt a Diamond Wolves. - álltam melléjük.
- Látom, hogy nagyon elszántak. Nincs kedvük összecsapni egyszeri alkalomból a Kirin diákjaival? - vetette fel az ötletet.
- Srácok? - néztem körül és csak bólogató fejeket láttam.
- Akkor holnap kettőkor Kirin és Diamond Wolves. Addig is körül nézhetnek ha szeretnének itt nálunk. - mosolygott sunyin és visszament irodájába.
- Hallottátok. Holnap. Menjetek nyugodtan. - eresztettem el őket.
- Biztos, hogy készen állnak? - fordult felém Krystal.
- Én bízom bennük. - mosolyogtam. - Mindjárt jövök, addig nézd körül te is valahol.
- Rendben. - vigyorgott majd elindultam a táncterem felé.
Újra itt. A táncteremben. Annyi minden történt itt, de annyira fájnak ezek az emlékek..
Körül néztem és semmi nem volt más csak az, hogy a sarokba volt egy zongora.
Egyből leültem a kis padszerű dologra és eljátszottam egy dalt. Egy ismerős zenének alapját.
*YoonGi pov*
A táncterem felé tartottam szokásosan amikor meghallottam, hogy valaki megszólaltatta a zongorát. Óvatosan benéztem az ajtón, Lunát látva hirtelen kihagyott egyet szívverésem.
Olyan csodásan és beleéléssel játszott, hogy az ajtóból csak néztem.
Átölelnélek, de nem szabad..
Átölelnélek, de úgyis ellöknél..
Nem szabad, de átölellek..
Ellöksz, de úgyis átölellek..
Mögé léptem majd leültem mellé.
*Luna pov*
Szinte a semmiből leült mellém a szőkeség, akire nem is számítottam.
De egyúttal olyat dobbant a szívem, mint még soha.
- Felismertem. - szólalt meg rám nézve. - I Remember.
- Az. - bólintottam.
- Miért pont ez?
- Ez jutott eszembe. - vontam meg vállam.
- Értem. - mondta csalódott hangon.
- Miért nem MoMoval vagy? - kérdeztem meg egyenesen pár billentyű leütése után.
- Azt szeretnéd, hogy menjek el? - fordult felém teljes testével és felfedeztem a kivágott felsőjéből kilógó kulcscsontját.
- Nem, de itt nem maradhatsz. Vagy én megyek.
- Miért?
- Mert van barátnőd? Esetleg. - pattantam fel.
- Beszélgettünk.
- Persze, mert mi általában beszélgetni szoktunk ha kettesben vagyunk. - emeltem fel a hangom.
- A lényeg az, hogy nincs még a kezemben a lakat. - állt fel ő is.
- Ez hogy jött ide? - pislogtam rá. - YoonGi, miért mentem el innen a Kirinből? Miattad. Köszönheted magadnak. Esélyt kértél. Megvolt az esélyed..
- Én..
- Mindenki miatt megváltozik kicsit az ember, mindenkinek meg akarunk felelni, de mindegy, hogy mennyire próbálkozol, nem bírsz mindenkinek megfelelni. Ugye, YoonGi?
- Elszúrtam mindent..
- Rosszul játszottad a játékot. Vesztettél.. el engem.
- Nem lehetne, hogy csak kimaradok egy körből?
- Azt hitted, hogy ha visszajövök, meglátlak és minden elölről kezdve tök happy?
- Nem.
Kis csend után újra megszólalt:
- Nem lehetne, hogy csak mosolyogsz? - válasz nélkül hagytam kérdését. - Ne szólj akkor semmit csak mosolyogj rám. Nekem annyi is elég, hogy téged mosolyogni látlak.. - sóhajtott.
- Akkor miért csináltad ezt velem? Ha a mosolyom kell neked, akkor miért nem hagytál inkább békén az elejétől fogva? Előtted már nem bírok mosolyogni, YoonGi. - indultam meg kifelé.
Az ajtó takarásában MoMo állt, de engem még látott YoonGi is.
- Riválisokkal nem vagyok jóba. Az élet egy verseny, egy játék. Vesztesz, nyersz. - fordultam MoMo felé és a szemébe mondtam. - És most vesztésre álltok. - majd elmentem mellette.
Fájt tényleg, hogy...én csak vissza akarom kapni a régi életem.
*Másnap*
Megint ugyanúgy a fiúknál aludtam a fotelbe, kicsit is el is gémberedett tőle a gerincem, plusz megint én keltem fel legelőbb. Nagyokat pislogva vettem magamhoz a telefonomat.
Anyu hívott pár perce. Ja, le vagyok némítva.
Kimentem a folyosóra és ott hívtam vissza.
- Szia, láttam hívtál.
~ Igen, csak az, hogy ma ráérek és ma is mentek a Kirinbe, nem?
- Igen.
~ Megyek veletek.
- Rendben. Kettőre legyél a Kirinbe. WooJi tudja, hol van, kérd meg őt. De szólj ha nem tud elhozni.
~ Okés. Okés. Puszi. - tette le.
- Ezt kellett neki reggel hatkor megtudnia?
Visszamentem a szobába a folyosóról és már láttam pár fáradtan pislogó szempárt.
- Luna.. - ásított JiHoon.
- Hm? - léptem mellé.
- Félek, szerintem próbálnunk kéne.
- Most keltél és már ezen aggódsz?
- Szerintem is el kéne próbálnunk, Luna. - jelentkezett Amanda.
Majd még a többiek is lassan csatlakoztak a véleményhez.
- Keresek valami helyet hozzá. - elmentem a fürdőbe átöltözni majd lementem a recepcióra.
Egy helyet keresve fordultam a pult mögött ülő nő felé.
Mosolyogva elkísért az előadónak nevezett helyiségbe, ahol volt egy színpad, ami a lényeg nagyjából.
Amikor már mindenki magához tért, felöltözött, ez a fiúknak jobban ment kicsit, lementünk együtt az előadóba.
Elpróbáltuk kétszer majd Andy megszólalt.
- Luna, tudom, hogy mit rakhatnánk a végére. Egy hirtelen váltással lehetne egy érzelmes zene azután, ami most van, mert múltkor láttam Krystalt táncolni, amikor bent hagytam egy cuccom az akadémián.
- Mi? - kapta fel a fejét Krystal. - Láttál?
- Milyen tánc? - kérdeztem.
- A Halo refrénjére van egy táncom. Ilyen balettszerű.
- A balett volt a kedvenced, ahogy nekem is. Tanítsd meg.
- Egyszerű.
- Mindenki meg akarja tanulni?
- Mi lenne ha csak ti ketten lennétek? - mosolygott mindenki.
- Krystal? - fordultam felé.
- Hajrá!
Reggel nyolckor kezdtünk és délután egyig gyakoroltuk.
Majd megindultunk a suli felé.
Lelkesedéssel teli gyerekeket láttam, de mikor a suli elé értünk csak sápadt arcok vettek körül.
Biztatva őket előre mentem és együtt léptünk be a bejáraton ismét új dzsekijeinkben villogva.
A portás egyből tudta, hogy hova kell minket vezetnie.
Végig menve egy hosszú folyosón, egy nagy, tesi teremnek megfelelő teremben kötöttünk ki.
Egy hatalmas színpad, előtte több oszlopnyi szék, középen egy kis hely, folyosónak szánva, hogy elférjenek az érkezők.
Majd SiWon lépett mellénk.
- Látom, felkészültek.
- Igen, hát! - jelentettem ki.
- Sok sikert! - sétált el és leült az első sorba.
- Rakjuk az elejére a mi táncunk. - fordultam Krystal felé, mire mindenki befelé fordult, mint egy tanácskozásnál. - Azt hiszik majd, hogy ja ez ilyen nyálas meg minden aztán bumm, jön a ütősebb zenével a diákok része.
- Jó ötlet, megyek megbeszélem a hangtechnikussal. - rohant a dolgára Krystal.
- Melegítsetek be kicsit addig. - küldtem be őket a backstagebe.
Aztán mellém lépett a rivális csapat az élen MoMoval és YoonGival, a csapatban felfedeztem az egykori diákjaimat, JungKookot és a többieket.
- Luna! - szólalt meg MoMo.
- Hello. - vetettem oda és még mielőtt valamit elkezdett volna mondani bementem én is a backstagebe.
Persze, hogy a sminkes asztalnál találtam a lányokat, és a közéjük visszatért Krystalt is.
- Luna!! - rohant felém Kim majd magával rántott a kis asztalkához.
Majd berúzsozták számat.
- Mire volt jó? - kérdeztem.
- Minden lány így lesz színpadon, te is lány vagy. Nem? - vigyorgott rám.
- De. Annyira örülök, hogy együtt csináljuk ezt, Krystal.
- Én is, Luna! - ölelt át.
SiWon fellépett a színpadra.
Megvárta, amíg mindenki a tanári karból, illetve a diákok serege elhallgat majd belekezdett.
- Először is köszönöm, hogy idejöttetek kedves.. - majd hirtelen a backstagebe lépett a Kirines fellépő csapat.
- Sziasztok. - köszöntek nekünk MoMoék.
- Akkor következzen először a Kirin diákjainak és tanárjainak csapata. - hallottam meg a bejelentést.
Sorra mentek ki a színpadra mellettem, majd utoljára YoonGi és rám nézett.
- Sok sikert. - szólaltam meg szemébe nézve.
- Nektek is. - mosolygott.
Akkor hát, hogyan is állunk?....
20.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése