Landolt a gépünk, és út közben apu biztos szólt WooJinak, hogy én nála alszom, mert a repülőtéren az izgalomtól remegve várt minket.
Íme egy felnőtt férfi, hölgyeim és uraim.
- Apu szólt? - léptem elé mosolyogva.
- Igen, de HyunJi! - ordította el magát WooJi, de rég hívták nevén apumat. Mindig Mr. Parkot hallok. - Rég láttalak, megöregedtél.
- WooJi, te nem változtál. - veregette meg hátát apum. - Ők itt Jack Hawton, az üzlet társam és a fia, Jin.
Biccentettek egymásnak mosolyogva majd hirtelen megszólaltam.
- Mehetünk WooJi?
- Oh, persze, persze. - kapta fel csomagomat.
- Luna, nem akarsz velem sétálni? WooJi elviszi a cuccaidat, de elsétálhatnánk addig.
- Jin.. - ah, de jó, épp hogy meg szabadulnék az ex..mostani pasimtól erre.. - Rendben. - gondoltam közben végig apumra. - WooJi, elvinnéd a cuccaimat? Én is majd érkezem. - fordultam az említett személy felé.
- Semmi akadálya. - mosolygott aztán már vitte is a dolgaimat a kocsiba.
Apum és Jin apja taxit fogtak, mi meg Jinnel sétáltunk WooJi lakása felé.
- Miért akartál sétálni? - törtem meg a csendet.
- Nem is sétálhatok a barátnőmmel? - karolt át vállam felett.
- Ne túlozz. - löktem le karját vállamról.
- Úgy is meg kell majd szoknod.
- Direkt csinálod ezt velem? Élvezed ezt? - torpantam meg idegesen.
- Igen. - vonta meg a vállát egyszerűen.
- Jó neked, de én nem foglak szeretni. - indultam el tovább elhaladva mellette.
- Mu.. - fogta meg a csuklóm, hogy visszafogjon.
- Ez nekem egy érdekkapcsolat, Jin. Ennyi és nem több. Azért vagyok veled, mert apámnak akarok jót. - rántottam el kezem övé elől.
- Egy kapcsolatban több van az elméleti "együtt vagyunk" -nál, Luna. - jelentette ki.
- Megkérhetlek, hogy hagyj egyedül?
- Mi bajod? Folyamatosan bekönnyezel és nem hiszem, hogy ilyen rossz lennék.
- Mindegy az most. - sóhajtottam. - Jin, elkísérsz? - váltottam át színészkedésbe.
- Igen. Luna? - nyújtotta kézfejét.
Megfogtam, de kényelmetlen érzés volt, viszont az a tény volt bennem, ezt apuért csinálom.
Elkísért WooJihoz, majd egy arcra puszival köszönt el.
Mikor lesz ennek vége, hogy nem kell színészkednem egy kapcsolatba?
Míg kipakoltam a csomagomat arra az emberre gondoltam, aki legutoljára csókolt meg, akitől kaptam a kis, nyakamban lógó kulcsot, aki mindig is a gondolataimat uralta.
Az érzés nem hagy nyugodtan aludni, hogy nem mellettem fekszik szuszogva, mély álomba, mint anno amikor nála aludtam.
Egyszerűen azt sem bírom épp ésszel ki, hogy ne a kulcscsontjára gondoljak, amit direkt miattam, hogy meghülyüljek tőle, mutogatott akkor is.
Igaz, ez az egész érthetetlen.
A lényeg, hogy igen YoonGi, meghülyültem tőled.
Merengésemből telefonom rezgése szakított ki.
BoMi.
~ Mondd légyszíves, hogy nem téged láttalak itt a városba egy másik fiúval.
- Ha nem én lettem volna, nagy telefonszámlát csinálnál most.
~ Ne már! Találkozzunk a sulinál, beszélnünk kell! - szögezte le és már meg is szakította a vonalat.
Felöltöztem, majd WooJinak elmagyaráztam, hogy hova megyek, miért, de erre csak annyit mondott elég lett volna neki az is ha azt mondom, elmegyek otthonról, majd jövök.
Lazábban kezeli a dolgokat, mint apum.
A szokásos utat megtéve BoMi máris a nyakamba lógott és ölelgetett.
- Hogy hogy itt vagy? Nem baj, jó, hogy visszajöttél. - ölelt át újra.
- Apumnak van egy üzleti ügye vagy mi a fene és megkért, hogy jöjjek vele.
- Ki volt az a srác?
- Na, igen itt volt a bökkenő. Eddig ugye mind szép és jó, de az a srác apum új üzlet partnerének fia, aki a volt pasim. A szüleimnek nem mutattam be a kapcsolatunk alatt, mivel nem érdemelte ki. Most meg egy úgymond érdekkapcsolat fűz hozzá. Ezt azért, hogy apám ne szalassza el a lehetőséget.
- Luna, szerintem a Kirin az az üzleti ügy. - jelentette ki.
- Mi? - néztem rá kérdőn.
- Mondott valami ilyesmit nem rég nekünk SiWon. - vakarta meg fejét.
- Ne szórakozz velem, BoMi.
- Komolyan.
- Rendben. BoMi, egyet kérhetnék tőled?
- Persze. - mosolygott.
- Ne mond el YoonGinak ezt az egészet. Semmit.
- Jól van, de miért nem akarod elmondani?
- Egy életre megutálna, ha megtudná, hogy mással járok.
- Viszont ha te előbb mondod el az egészet, az okát is, és nem mástól tudja meg, talán meg is érti.
- Lehet.
- Luna? - hallottam meg a suli lépcsőjének tetejéről YoonGi hangját, aki akkor jött ki az intézményből.
- Szia. - pillantottam rá.
- Mondd el neki, Luna, kérlek még most. - súgta fülembe BoMi.
- Nem lehet. - motyogtam.
- Te újra itt? - akart megölelni, de visszaemlékezett az egyességünkre, amit így is úgy is megszegett.
- Igen. - mosolyodtam el.
- Te mondtad MoMonak, hogy maradjon?
- Öhm..igen. - forgattam szemem.
- Luna, én megyek találkozom HoSeokkal, de majd remélem még találkozzunk. - köszönt el BoMi, majd még a fülembe súgta. - Luna, ne legyél idióta.
- Rendben, szia. - integettem neki, bólogatva.
Majd mikor elment újra megszólaltam.
- Hogy milyen kibaszott szép szemed van, YoonGi. - ezt miért mondtam?!
- Eláll tőlem a szavad, mi? - húzta ki magát.
- Ne szállj el magadtól csak megjegyeztem. - magyarázkodtam.
- Nem rég, pár napja láttalak, de hiányoztál így is.
- Oh, YoonGi.. el kell valamit mondanom..
- Mit? - nézett rám kérdően.
- Luna! - vágtatott dühösen mellénk Jin. - Gyere kicsit. - húzott arrébb. - Ki az a srác?? - akadt ki. - Nem emlékszel, hogy mit mondtam? Ne nézz más fiúra.
- Ő a volt kollégám, Jin! - emeltem fel a hangom. - Ne legyél már te a lány, mindenkire féltékeny vagy. Az apámra nem akarsz esetleg féltékeny lenni és a vele való kapcsolatomat is megtiltani?
- Te kis.. - emelte fel a kezét.
- Már verni is akarsz!? - akadtam ki ezúttal már én is. - Agresszív állat. - jelentettem ki.
- Miért akarod bántani Lunát? - rohant hozzánk YoonGi.
- Meg tudom magam védeni. - motyogtam YoonGi felé.
- Ki vagy te amúgy meg? - ment el a füle mellett mondatom.
- Történetesen a fiúja. - fordult YoonGi felé Jin átkarolva engem.
Olyan elsápadt és összetört embert, mint ekkor YoonGi nem láttam.
- Megmagyarázom. - löktem le Jin kezét vállamról.
- Nem kell semmit magyarázni, de gratulálok ehhez az agresszív emberhez neked. - tartotta vissza minden érzését, úgy távozva mellőlünk.
- Így jó neked? - motyogtam magam elé, YoonGi eltűnő alakját figyelve.
- Szerintem neked is jól állna a szőke. Fesd már be. - jelentette ki meg sem hallva, amit beszélek neki.
- Nem fogom! - tiltakoztam.
- Miért?
- Ne szórakozz már, hogy a hajam színét is be akarod szabályozni! - kezdtem el hazafelé rohanni előle.
Mikor hazaértem WooJi azonnal kérdezte, miért sírok. Ugyanis útközben elkezdtem bőgni, mint egy csecsemő.
- Semmi bajom. - vontam meg a vállam még mindig könnyezve.
Bementem a szobámba, majd tíz perc múlva apám jelent meg az ajtómban.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem megtörölve arcom.
- WooJi hívott. Mi a baj?
*Jin pov*
Elfutott. Előlem. Majd megkapja.
Körülnéztem, pont egy szöszke lány jött ki az ajtón.
- Helloo. - köszöntem rá, mire kicsit megijedt.
*MoMo pov*
Éppen, hogy kiléptem a suliból máris egy ismeretlen, de azért helyes fiú köszönt rám.
- Szia. - tettem fülem mögé hajam.
- Biztos megmaradok az emlékezetedben. Van barátnőm, de aranyos vagy. - lépett le integetve és zsebre vágta kezét.
Mi a tököm? Köszön mosolyogva, aztán bejelenti, van barátnője és lelép..?!
*Luna pov*
- Semmiség. Az emlékek, mert találkoztam BoMival.
- Rendben. Holnap jössz velem?
- Abba az intézménybe? - bólintott. - Mi a neve? - reménykedve kérdeztem, de tudtam, hogy a Kirin.
- Kirin.. - kezdett bele.
- Ahj.. - dőltem el az ágyamon. - Ott dolgoztam régen. - sóhajtottam majd újra felültem ágyamon.
- Tényleg. Akkor jössz velem?
- Igen, de megkérhetném, hogy Jin ne jöjjön?
- Mi a bajod vele? Elfogadható gyerek.
- Légyszíves.
- Oké, oké. - elköszönt, kiment a szobámból, én meg magamhoz vettem a telefonomat.
*WooJi pov*
Régi barátomat újra láttam, amint kijött Luna szobájából. Egyből hozzám is sietett.
- WooJi, figyelj rám. Luna érzem, hogy nem mond el nekem valamit. Azt mondtad, ezen a héten szabin vagy. Kérdezgesd már Lunát, ha hazaér, hogy mi történt vele aznap.
- Megteszem, mert én is azt akarom, hogy jól legyen.
- Köszönöm, sajnálom, hogy nem mond el mindent nekem. - vakarta meg fejét. - Megyek, WooJi, vigyázz a lányomra kérlek. - ment ki az ajtón.
*Luna pov*
Ambernek szándékoztam írni, ezért megnyitottam a beszélgetést.
~ Szia, nem baj, hogy be kellett ugranod helyettem?
~ Jajj, Luna, miért lenne baj? - írt is azonnal vissza. - Jó fej diákjaid vannak.
~ Esküszöm, hogyha huzamosabb ideig kell lenned helyettem, felveszlek tanárnak és fizut is kapsz.
~ Jól jönne, de szívesen csinálom.
~ Nincs ellenkezés. Leszel az alkalmazottam, Amber?
~ Igen, Luna, de megyek most, jó éjt vagy nem tudom, hány óra van ott. Szia.
~ Szia.
Örülök, hogy vannak ilyen barátaim is, akikre lehet számítani.
Másnap reggel a suliban voltam apuval és Jackkel amikor ők felmentek SiWonhoz. Én addig az aulában kerestem egy ismerős arcot.
Majd megakadt a tekintetem YoonGin, aki épp akkor jött fel a táncterem irányából. Mikor ő is észrevett inkább visszafordult, de én utána futottam.
- YoonGi! - értem utol.
- Mi az? - fordult meg, mire a folyóson egyedül lettünk.
- Meg szeretném magyarázni a tegnapi dolgot.
- Értem én.
- Nem, nem érted, légyszíves hagyd, hogy elmondjam.
- Rendben, mond. - tette zsebébe kezeit.
Elmondtam, neki mindent, amit szükséges volt, hogy tudjon a Jin és köztem lévő érdekkapcsolatról.
- Sajnálom. - fejeztem be a magyarázatom közben meg elsétáltunk a teremig.
- Legalább most már tudom, de nem értem az apádat. Ha tudja, hogy Jin..
- Nem tudja, mikor jártam vele, nem mutattam be anyuéknak.
- Ah, értem. - forgatta a fejét. - Egyet viszont el kell mondanom. - húzott be a táncterembe. - Így, hogy van barátod idézőjelesen és egyúttal nem kaphatlak meg, még jobban kellesz. - tolt neki a tükörnek.
- Hidd el én se szeretnék Jinnel lenni, meg akar pluszba még változtatni is.
- Mint MoMo.
- Amúgy meg elengednél, mert volt egy megegyezésünk, nem érhetsz hozzám.
- Nem hagynád abba? Te is engem akarsz Jin helyett, de jól van. - lépett hátra és fel is tette kezeit. - Amúgy MoMo ma volt utoljára itt. - ez enyhe célzás volt.
- Ahha. Mit kezdjek vele? Ja, és ki mondta, hogy téged akarlak.
- Azt mondtad, nem szeretnél Jinnel lenni.
- Azt nem mondtam viszont, hogy helyette veled lennék. - vigyorogtam rá elrugaszkodva a tükörtől majd kezeimet összefontam magam előtt és úgy sétáltam ki elégedett mosollyal az arcomon.
Az aulában összefutottam apumékkal.
- Mindjárt jövök, elintézek valamit.
- Rendben. - mosolygott apum.
Kettesével szedtem a lépcsőket, hogy felérjek egy irodáig, ami több, mint egy hónapja megváltoztatta az életem.
Beléptem majd SiWon meg is szólalt.
- Miss Wilson! Luna. Újra köreinkben?
- SiWon, szeretnék visszajönni.
- Áh, gondoltam. Várjunk, Wilson? Nem az ön apja volt bent az előbb?
- De, ő volt az.
- Visszajöhet, holnaptól jöjjön, mert nincs már az ideiglenes tanárunk. Szóval kedves Luna, jól időzített. - ráztunk kezet megpecsételve, hogy újra a Kirin tanára vagyok.
- Viszlát! - köszöntem el majd kinyitottam az ajtót.
Jó, hogy nem esett rám YoonGi, mert hallgatózott az ajtónak dőlve.
- Akkor viszlát! - köszöntem el ismét, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
YoonGi mellettem állt, nézett rám nagy szemekkel.
- Majd találkozunk. - kacsintottam rá, majd apumékkal kiléptünk a Kirin kapuin.
*YoonGi pov*
Tudom, egyszerűen tudom, hogy velem akar lenni, de ő nem lesz olyan, aki sorozatban megcsal valakit.
*Luna pov*
A szívem úgy zakatol, ahogyan az óra váltja perceit. Kalapál, mintha csak ki akarná lyukasztani a mellkasom. Már reggel hatkor kukorékoltam, ami az én szemszögemből nézve még bőven hajnal.
Végre hét óra, felöltöztem és indultam is a Kirinbe.
Tíz perc alatt már a kapuban ácsorogtam.
Túlságosan fel vagyok pörögve, ha így beszélek YoonGival tuti, hogy megint ő győz, csábítgat majd, mert ha hozzám is szól tuti elolvadok.
Beléptem a bejáraton és kivel mással is találhattam volna szemben magam. Egy öltönyös YoonGival, valami szívdöglesztő egy látvány tárult elém kora reggel.
- Luna. - mosolygott rám sunyin YoonGi.
- Reggel van, YoonGi. - legyintettem, mintha nem lennék egy csöppet sem friss.
- Gyere, beszélgetni szeretnék csupán.
- Mondjad. - sétáltunk a folyóson.
- Én miattad maradtam itt, mert már ki akartam lépni, mivel nem szeretek túlságosan sokat mozogni. - kezdte el.
- Tánctanár vagy. - vágtam közbe. - De én sem, igen? Folytasd.
- Nem szeretek edzeni, mozogni, de..majd mutatok valamit később, ami miatt elgondolkozol majd a szabályodon. - mondtam, én meg mondtam, hogy csábítgat, már a puszta tekintetével.
- Értem, de egy kérdés. Ilyen cuccban akarsz órát tartani?
- Megmutattam, mit hagysz ki, megyek átöltözök. - kacsintott.
Jajj, istenkém, hogy levegőt alig kaptam az is biztos.
Majd tíz perc múlva visszatért egy lenge pólóban és egy melegítőgatyában.
- Kezded? - fontam össze magam előtt karjaimat.
- Mit is?
- YoonGi, szeretném megkérdezni, anyukád hogy van? - vettem ki egy hajgumit zsebemből.
Míg komolyan válaszolt erre a kérdésre, én felkötöttem lófarokba hajam és röhögésbe törtem ki.
- Te kis.. - emelte fel a kezét.
- Meg akarsz verni?
Majd a kezét lendítette felém, de helyette inkább megsimogatta arcomat.
- Én soha nem alkalmaznék fizikai fájdalmat rajtad, Luna. - simogatta tovább arcom.
- Mit mondtam? - néztem karjára, de mielőtt elvette volna tenyerét arcomról megfogtam, hogy tartsa ott. - Hülye vagyok, ezt elmondhatom.
- Gyere be a terembe. - lépett hátrébb. - Mindjárt kezdődik az óra.
Bementünk az említett helyiségbe, majd felém fordult ismét.
- Tudod, hogy jókor jöttél vissza ide a Kirinbe?
- Miért érzem, hogy valamiért ezt a te javadra fordítod? - kérdeztem vissza.
- Jövőhéten kell elkezdenünk betanítani a végzősöknek egy táncot a megnyitóra, mert ugye ilyen hozzáépítést tervezett SiWon és a megnyitására, ha kész lesz egy ünnepséget tervez, újságírókat is hív majd, ez szerintem csak azért csinálja, hogy reklámozza a sulit.
- Értem, de mi ez a tánc, hogy így felvezeted?
- Keringő, mert hát SiWon ezt akarta.
- Még mindig nem értem, mi a lényeg. - értetlenkedve néztem rá, míg be nem fogott a tánchoz.
Utána megértettem. A közelség. A keringőnél általában közel kell állni egymáshoz. Szerintem ez az a tánc, ami a legérzékibb, legszebb mind közül. A lágy mozdulatok közepette beleszeretsz magába a táncba és a személybe, aki éppen átvezet a termen.
Felnéztem, úgy nézett rám, ahogy még eddig soha se, úgy mosolygott, hogy éreztem egyből elpirultam. Forgattam fejem, hogy ne rá keljen néznem.
A mosolyától eláll a szavam, ha naponta nem látom, nincs mitől felvidulnom.
Újra ránéztem és a vigyora mosolygásra késztetett, pedig egy szót sem szólt.
- Láttam ám, hogy rám mosolyogtál.
- Nem is. - löktem el kezét derekamról és engedtem el kezét. - Azt mondtam, hogy ne érj hozzám.
- Befejeznéd, te is tudod, hogy hülyeség volt ezt kitalálnod.
- Még mindig van barátom.
- Oké, bocs. - lépett hátrébb, majd leült a fal mellé.
- Nem ezért mondtam. - ültem le mellé.
Szótlanul ült és még rám se nézett.
- Miért tudnám megállni, hogy ne érjek ahhoz hozzá, amit szeretek? - dünnyögte magában, mire felkaptam a fejem.
24.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése