A vér látványa elborzaszt. Felnézek arra, akiben bíztam mindeddig. Mostantól csupán egy agresszív állat a szememben. Visszaemlékeztem nap, mint nap arra a pillanatra, mikor félénken átnyújtotta nekem azt a szál rózsát, ami mára már elhervadt, de egy szirmát egy kis ládikába raktam, hogy emlékezzek rá, de mostantól az is csak egy elrettentő példa számomra, ne bízzak ilyen könnyen fiúkba. Egy fiú, aki megüt egy lányt az részemről egy beteg ember.
A fejéhez vágom mindazt, amit elhallgattam kapcsolatunk alatt. Ekkor újabb pofont kapok. Egyedül vagyunk, így nincs ki segítsen rajtam. Ideges szemeibe nézek, nem szólok semmit, várom, mit lép, kapok-e újabb ütést. Azt hittem, én nem tartozom azok közé, akivel ez megtörténhet, de mégis.
Az ment meg, hogy dühében belevág a falba kifelé menet és egyedül maradok sebeimmel a szobájában. Ezek után jött ki rajtam a legdurvább kettős személyiségem.
Anyumék még róla sem tudtak, nem hogy a kapcsolatunkról, meg, hogy miket művelt. Látták rajtam, hogy sebekkel vagyok tele, de mindenfélét hazudtam nekik, mert többször nem akartam vele találkozni.
Annyira szeretném, ha egyszer az életben visszakapna minden egyes ütést...
Az élet még ha nem is ad ütéseket, nem gondmentes.
- Sajnálom, YoonGi. - hajtottam le fejem.
- Mit sajnálsz? - szólalt meg végre.
- Hogy ember miatt általánosítottalak.
- Nem kell saját magad ostoroznod. - simogatta meg vállam majd el is kapta kezét.
- Jin miatt van minden.
- Érdekkapcsolatban vagy vele, tudom, de...
- Nem csak az. - szakítottam félbe még mindig combomat nézve.
- Mire gondolsz?
- Jin.. - sóhajtottam. - Olyan fájdalmat okozott, hogy azt még nem sikerült elfelejtenem. - kiengedtem hajam, mert éreztem, sírni fogok, amit nem akarom, hogy lásson.
Azt vettem észre fejét ölembe rakta, rám nézett, majd úgy szólalt meg, hogy szemembe nézett.
*YoonGi pov*
- Félsz, hogy valaki bántana? - mikor szemembe nézett igenlő válasznak vettem. - Én nem foglak bántani soha többet. Ha eddig valamikor is fájdalmat okoztam volna és tudom, okoztam is.
Újra nem szemembe nézett, hanem számat nézte.
Elkezdtem birizgálni felém leomló haját.
Miért hagytam valaha is, hogy eltávolodjon tőlem ez a szépség, aki elveszett nélkülem?
*Luna pov*
Nem fog bántani. Könnyű ígérni, nehéz betartani.
Tekintetem szeméről szájára terelődött akaratlanul is, mert én őt akarom.
Láttam, észrevette ezt, erre elkezdte tekergetni hajtincseimet.
- Miért nem az enyém vagy? - sóhajtott egy nagyot.
- A szívem a tied. - vettem ki pólóm alól a nyakláncot, így már ő is láthatta, nekem még mindig ő a fontos.
- Van egy ötletem, segítesz? - csillant fel szeme. - Két dolgot kell megtenned. Az első lenne, hogy ma Jint idehívod a suli elé, mikor végeztünk. Én MoMot.
- Össze akarod hozni őket?
- Figyelj, Jinnek egy szőke buta csaj kell, MoMo. - egyszerűsítette le a lehetőségeket.
- Nagyon jó ötletek pattannak ki a fejedből, de egyet elmondanék. Jó pár éve szakítottam Jinnel, de még mindig nem akar rólam leszállni. Mondtam neki többször, keresek valakit neki, de nem akarta.
- Majd én ráveszem, Luna. Megoldjuk, nem?
- De, de. Mi az a másik dolog?
- Kérek egy csókot. - jelentette ki egyszerűen.
- Majd ha megérdemled. - mosolyogtam rá, kicsit kuncogva.
- Amikor rád gondolok, mindig így mosolyogsz, mert nagyon kevésszer láttam ezt a mosolyod, de ebbe szerettem bele.
Minden egyes ilyen szavától elolvadok. Nyálasnak nyálas, de egyszerűen nem tudok betelni tőle. A mosolyával, egyetlen közelítő mozdulatával is elveszi az eszemet. A tekintete, amivel rám tud nézni melegséggel tölt el. Szép dolog is ez, de az, hogy egy agresszív állat miatt nem lehetek vele az az igazán gáz..
Akaratlanul is elpirultam és eltakartam arcom kezemmel.
- Hagyd, had lássam az arcom. Ilyenkor aranyos vagy. - vette el kezemet arcom elől.
*BoMi pov*
A táncterem előtt sétáltam el, mikor Luna nevetését, illetve kuncogását hallottam. Óvatosan benéztem az ajtón, azt láttam, hogy YoonGi Luna ölébe tette fejét és úgy beszélgetnek.
Tudom, hogy mindkettőjük szereti egymást, de mindig valami probléma van.
- JungKook! - állítottam meg a diákot a folyóson. - Megkérhetnélek valamire?
- Mire Tanárnő?
- A részleteket elmondom majd később, de az a lényeg, hogy úgy tudom, hogy felkért téged egy végzős lány a keringőnél, nem?
- Igen. - bólintott.
- Be kéne vonnod minden barátod a végzős osztályokból ebbe a projektbe. - tettem csípőre kezemet.
*Luna pov*
Én, aranyos, jajj már..
- Mindjárt becsöngetnek. - dőltem neki a falnak.
- Hát jó. - vigyorodott el és felpattant állásba.
Minden hihetetlenül lassan telt, mivel ma jöttem vissza, nem csináltunk semmit az órákon, megbeszéltük, hogy és mint lesz a jövőhét és az elkövetkezendő hetek.
Minden diák már lelkesen beszélgetett a dolgokról, mikor az utolsó óránk is aznap véget ért.
Ahogyan megbeszéltük YoonGival a suli elé hívtam Jint, ő pedig MoMot.
- Mi az, amiért ide kellett jönnöm? - érkezett meg előbb Jin a Kirin kapuihoz. - Már megint vele vagy? - ment át idegesbe arckifejezése.
- A kollégám, Jin, ő a kollégám. - nyugtattam le. - Ne legyél már féltékeny. YoonGi amúgy meg beszélni szeretne veled.
Jin YoonGi felé fordult, majd elkezdte, amit nekem sem mondott még el.
- Minden tévedést, illetve félreértést el szeretnék oszlatni, ezért egy dupla randit megengednél-e? Ti, a volt kolléganőm, MoMo és én elmegyünk enni valamit.
- Nem. - vágta rá Jin.
- De drágám, - először és utoljára hívtam így, erre még YoonGi is felkapta fejét. - ki kéne mozdulnunk..együtt, nem? - néztem kiskutyaszemekkel Jinre.
- Rendben, ez egyszer. - mosolygott rám.
- Szia, YoonGi. - érkezett mellénk MoMo is. - Áh, hello. - nézett csillogó szemekkel Jinre, majd vissza YoonGira.
- Szia, ismét. - köszönt Jin MoMonak.
- Ismered őt? - vetettem szúró tekintetet Jinre.
- Találkoztam vele. - vonta meg a vállát.
- De nekem nem lehet más fiúra nézni, mi? - fontam össze karjaimat magam előtt.
- Ne féltékenykedj már! - mordult rám.
- Megmutattam, te mit csinálsz, Jin. - néztem vissza YoonGira.
- Szóval MoMo, az a terv, hogy dupla randira megyünk velük. - magyarázta el a helyzetet YoonGi.
- Benne vagyok.
YoonGi kijelentette két óra múlva újra a suli előtt találkozunk, addigra mindenki készüljön el, ő is addig elintézi az asztalfoglalást.
MoMo és Jin találkoztak már, és ahogy láttam, MoMonak bejön. Lehet ebből még valami hasznom is.
Hazamentem WooJihoz, egyből mellém lépett.
- Milyen volt a napod? - kérdezte.
- Jó, most megyek is átöltözni. - indultam meg a szobámba.
- Hova mész? - érdeklődött könyökével támaszkodva a konyhapulton.
- Dupla randi. - vontam meg a vállam.
- Értem, maradj amíg jól érzed magad. - mosolygott rám.
- Apunak szólsz róla?
- Szeretnéd?
- Ahogy gondolod, WooJi. - mentem be szobámba, majd kezdődhetett a ruhaválasztás.
Átnéztem minden ruhámat, majd megakadt a szemem egy darabon, amit még ki sem vettem bőröndömből, de nem is én tettem be. Anyu, te mindig gondolsz az ilyen esetekre?
Egy piros-fekete kockás ruha, aminek voltak csipkés részei is. Gondoltam, ez pont jó lesz. Mivel gondoltam a hűvös időre felvettem hozzá egy fekete nejlonharisnyát.
Kiléptem a szobaajtómon, WooJinak elállt a szava is.
- Csinos vagy, tökmag. - vettem fel közben magassarkúm.
- Tökmag? Huszonhárom vagyok már.
- Érezd jól magad! - köszönt el, mikor már mentem kifelé kabátommal az ajtón.
- Jó éjt! - ordítottam még vissza a becsukódó ajtó résénél.
Lent a háztömb előtt Jin várt már rám. Nem nagyon változtatott öltözékén.
Nagyon megbámult, majd úgy indultunk el a sulihoz.
- Miattam vetted ezt fel? - törte meg a csendet.
- Ezt döntsd el te. - válaszoltam elhidegülve.
- Egész este ilyen leszel?
- Neked miért szabad más lányokkal szóba állni, amikor nekem nem? Te miért engedheted meg magadnak? - kezdtem el veszekedni. - Erre válaszolj valamit.
- Mert..
- Ha neked lehet valamit, tisztázzuk, akkor nekem is lehet, érted?
- Nem! - vágta rá.
- De. Ha pedig még egyszer meg mered, hogy kezet emelsz rám, akkor nem éled te meg a reggelt. Kicsit átveszem a stílusod. Igen, ezt veheted fenyegetésnek is.
Ezek után csöndbe maradt, persze.
A Kirin előtt ácsorgott egy kocsi mellett MoMo és YoonGi.
- MoMo, ülhetnék én előre, légyszi? - néztem szúró tekintettel Jinre.
- Persze, nyugodtan. - értette meg pillantásom jelentését.
- Akkor szálljatok be. - tapsolt YoonGi.
- Hova megyünk? - helyezkedett el hátul MoMo.
- Majd meglátjátok.
Kifelé néztem az ablakon, míg oda nem értünk.
Azt nem értem, ha neki szabad valamit, nekem azt miért nem lehet..
Újra és újra visszaemlékszem arra a pillanatra, amikor ott ültem a földön, egyedül, sebekkel tele. Nem kívánom semelyik embernek ezt, még a legnagyobb ellenségemnek se.
Odaértünk, elfoglaltuk a helyeinket, én Jin mellett, előttem YoonGi és ő mellette MoMo.
- MoMo, kijönnél velem a mosdóba légyszíves, - elsétáltunk a mosdóba majd felé fordultam. Átgondoltam, igaz, hogy Jint az életembe már nem is kívánom, de nem tehetem meg, hogy egy állatot szabadítok MoMora. - MoMo, tetszik neked Jin? Mert nem ajánlom.
- Kicsit, de miért?
- Egyszerűen kimondom, ő egy agresszív állat.
- Akkor te miért nem szakítasz vele?
- Mert nem tehetem meg, apám miatt nem. De történtek olyan dolgok régen, ami miatt meg sem próbálnék vele szakítani.
- Félsz tőle?
- MoMo, vacsorázzunk meg nyugodtan együtt, aztán eldől minden. - szakítottam félbe.
Visszamentünk a fiúkhoz, hamarosan ki is hozták a rendelt ételeket, italokat.
Csendben elfogyasztottuk őket, majd kimentünk a kocsihoz.
- Jin, beszélnünk kell. - szóltam mielőtt beszállt volna a kocsiba. Arrébb mentünk majd sóhajtottam. - Nem akarok veled járni, Jin.
- Nem is hallottam meg. Ülj be a kocsiba. - parancsára beültem.
MoMot kitettük a házánál, majd tovább fuvarozott minket YoonGi a szállodáig, ahol apumék és Jin telepedett le. Lehívta Jin apumat, hogy beszéljen a fejemmel.
- Luna, Jin mondta, hogy valami történt, - közben meg a kocsiból még YoonGi is figyelt.
- Igen, apa, van amit el kell mondanom. Nem akarok Jinnel járni, ha az apám lennél tényleg meg is érted, miért. - elkerekedett apám szeme. - De tudom, hogy fontos ez az egész neked. Ezért vele maradok, ha felmentél, mondd meg neki, hogy elrendeztél mindent. Én meg továbbra is vele maradok.
- Megígérem, teszek valamit. - ölelt át, majd visszament a szállodába.
Visszaszálltam a kocsiba, megkértem YoonGit, hogy fuvarozzon engem haza WooJihoz.
Elmerengtem, ezért nem vettem észre, hogy más fele visz. Az ismerős környék viszont kicsit megnyugtatott ugyan, de mégis meg kellett kérdeznem.
- Most hova viszel mégis? - néztem rá.
- Haza. - jelentette ki, majd az ő háza előtt parkolt le. - Jössz?
- Van barátom még mindig YoonGi.
- Én meg csak a kollégád vagyok. - csukta be a kocsiajtót. - Gyere vagy kint maradsz a kocsiba. - ordított vissza a kapuból.
Mára már nem volt elég? Veszekedtem ma eleget, magyarázkodtam eleget..
Kiszálltam a kocsiból, majd amint beljebb léptem a kapun, már még beljebb invitált a ház tulaja.
Leültem a nappaliban, majd mellém huppant YoonGi.
- Elegem van Jinből. - tettem fejem vállára.
- Miért töröd rajta még mindig magad, ha nincs itt?
- Mert attól még muszáj a barátnője lennem. - motyogtam.
- Beszéljünk valami másról.
- Miattam csípted ki magad? - váltottam témát, ahogyan kérte.
Szemébe néztem, majd megint akaratlanul a szájára.
- És te? - kérdezett vissza kajánul elmosolyodva.
Nem feleltem semmit, beharapva a számat levettem a gyilkos magassarkút lábamról, majd felpattantam mellőle. Elsietve inkább a konyhában nézelődtem.
- Félsz tőlem? - lépett mögém hirtelen, észre sem vettem, hogy egyáltalán felkelt volna a kanapéról.
- Jesszus! - léptem hátrébb neki ütközve így a konyhapultnak.
Eldöntötte oldalra fejét, így vizslatva engem. Forgattam fejem, merre is tudnék előle menekülni. Ez az ő háza és ha csak nem döntök úgy, hogy inkább hazasétálok, ki kell valamit találnom.
- Ne menekülj már előlem. - közelített felém, de kikerülve a pultot, visszarohantam a nappaliba. - Mi az, most fogócskázni akarsz?
Mivel a nappali és a konyha között nem volt fal, így simán beszélt hozzám a pultnak támaszkodva.
- Nem, én nem, de attól még van barátom. - vágtam ártatlan arcot.
- Nekem is vannak barátaim. - nevette el magát. - Amúgy meg nem szeretek rohangálni, de ha kell elkaplak, Luna. - kacsintott, majd kezdett a kanapé felé sétálni.
Közben levette zakóját, cipőjét.
- Ilyen cuccba ne futkoss, szerintem. - távolodtam el a kanapétól.
- Szerintem meg, ha egyszer elkaplak, nem fog érdekelni a barátod.
Felfutottam az emeletre, majd ott még a folyóson is kergetett YoonGi.
Aztán megálltam egy ajtónak támaszkodva.
- Várj! - állítottam meg.
- Milyen jó helyen álltál meg. - vigyorodott el.
- Nem fog ma semmi történni, YoonGi.
- Főleg ha elállod az utamat. - arrébb léptem, majd bement a szobába, aminek ajtajában álltam.
Elkezdte levenni ingét, majd eszembe jutott a múltkori mondata. Mutat majd valamit, ami miatt elgondolkozom a szabályomon. Megvolt, hogy mi ez.
Nem szeret edzeni, de mikor megfordult egy jó kis látvány tárult elém. Kezdettek látszódni kockái és izmosodni is kezdett.
- Direkt csinálod ezt? - néztem végig rajta, majd ajkamat megharapva megfordultam inkább, hogy ne is lássam YoonGit. Mögém lépett és megfordított. - Ne csináld ezt. - löktem el magamtól.
- Luna, miért érdekel ennyire Jin? - vett fel egy lenge pólót.
- Nem fogom megcsalni.
- Nem is vagytok együtt.
- Emlékszel, hogy kértél egy csókot? - fordultam felé és közelebb léptem hozzá. - Megérdemled.
Felé hajoltam, nem habozva megcsókoltam, nem távolodott el, miért is tette volna? Erre várt már mióta újra visszajöttem.
Újra éreztem azt a melegséget, amikor utoljára megcsókolt. A csókja édesebb volt az összesnél, mint egy tiltott gyümölcs, olyan volt számomra ezúttal. Beletúrtam hajába, ami még jobban a régi időkre emlékeztetett. Megfogta derekam, magához húzott hirtelen és nem eresztett. A csókot sem hagyta abba, még inkább elmélyítette.
Ekkor jutott eszembe, nekem nem kéne ennél tovább menni, Jin miatt.
- YoonGi. - távolodtam el tőle.
- Egy csókba még nem fog belehalni a lelkiismereted, ugye?
- Nem kéne nekem megcsalni őt..
- Kit? Azt az, ahogyan nevezted, agresszív állatot? Neki más nem is jár. Nem is szereted. Teljes valóban itt áll előtted, akit te szerintem szeretsz. Vagy nem? - mellkasát kezdtem el ujjammal simogatni, majd megharaptam száját hirtelen. - Na, mi történt? - adott egy csókot.
- Fogd már be. - markoltam bele hajába tarkójánál és csókoltam meg újra,
*MoMo pov*
Épp vettem volna át ruhámat, mikor csöngettek.
Felvettem egy kabátot, majd kimentem a kapu elé. Nagy meglepetésemre Jin állt ott előttem.
- Szia. - köszönt elsőként.
- Mit keresel itt? Ilyen későn?
- Hozzád jöttem.
- Miért? Neked nincs barátnőd, akihez mennél? - viccelődtem.
- Mikor megláttalak ma, akkor tényleg megtetszettél, MoMo. Apám úgyse fog engem és a kapcsolati diliimet, de majd valamikor találkoznánk?
- Luna véletlenül nem a barátnőd? Már bocs, de én nem szeretném elvenni senki fiúját.
- Érett fejjel észre lehet venni, hogy Luna már nem érez irántam semmit az ég világon.
Vajon miért? Mert régen valami olyat tettél vele..
Mondjam el neki, hogy beszéltem Lunával róla? Mit tehetett, hogy fél tőle Luna?
- Mi történt, hogy fél tőled Luna? - tettem fel az engem égető kérdést.
- Sok mindent, de ha ettől félsz, akkor jó éjt. - fordult meg és indult el.
- Várj, Jin! - szóltam utána. Megfordult mosolyogva, majd várta, mit mondok. - Egy esélyt mindenki megérdemel.
25.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése