Még egyet sóhajtott, egy sokkal mélyebbet. Az alap jelenléte mindig is megnyugtat, de mikor ilyeneket sóhajtozik kezdek félni.
- Mi az, YoonGi? - tettem vállára kezemet.
- Semmi, semmi, menjünk. - mosolygott rám elindulva
- Min YoonGi! - hangsúlyoztam hatásosan nevét, nem szeretem, mikor titkolózik.
- Elmeséled, hogy mit csinált veled Jin anno? - bökte végre ki, mit akar. - Azt mondtad fájdalmat okozott, de nem simán szakított veled, jól sejtem?
- Egy agresszív állat, ezt sokszor mondtam, de nem is mondtam el, hogy miért. Hát, végül is ott kezdődött, hogy túlságosan féltékeny volt. Majd amikor nála voltam, szakítottam vele, de.. - kapott el a sírásroham. - nem úgy fogadta, ahogy gondoltam volna. Megütött többször, alig maradt ekkor erőm. Ezután a dolog után nagyon durva dolgok voltak velem, nem is bíztam meg a fiúkban. Ez karácskor volt pont több éve. Ez a lényege, nem részletezném. - nagyot nyeltem, ezzel is visszatartva sírásomat.
- Egy ilyen emberhez akarsz hozzámenni? Nem hagyom.
- Nekem meg nincs választásom.
- Ne legyél már hülye, Luna. - fogta két kezébe arcomat.
- Én nem vagyok hülye, de apám..
- Miért nem mondod meg neki egyszerűen a dolgokat, nem akarsz vele lenni?
- Mindenkinek jobb lesz így, te ezt nem értheted. - távolodtam el tőle.
- Én nagyon könnyen beleszeretek akárkibe és kiszeretek valakiből, de mióta először belém ütköztél nem tudom, mi történt velem. Először az életben még a szakítás után sem szerettem ki belőled. Nem tudok eléggé boldog lenni mással. Te meg csak így ellöknél magadtól?
- Nem löklek el. - bekönnyezett szemem, mikor felvetettem rá pillantásom.
- Sajnálom, hogy azt hittem, nem bízol bennem. Nem mondtad volna el akkor ami történt.
- Régóta bízom benned, de sokszor csalódást okoztál.
- Szeretlek, Luna, soha egy percre sem akartam bármi vagy csalódást, vagy akármi fájdalmat okozni, de kérlek ezeket nézd el nekem.
- Nem beszélhetnénk valami másról, mint a hibáinkról. Nekem is voltak éjszakáim, meg hasonlók. Szóval miért akarsz mindig bocsánatot kérni? - nevettem el magam elindulva újra. - Visszaadnád a telefonom, amúgy is? - nyújtottam felé kezemet.
- Nem tarthatom meg? - biggyesztette le száját, mint egy kisfiú, akitől elvenné az anyja az édességet nézéssel társulva.
Minden egyes elvigyorodásától elgyengülök. Nem tudom, mi van benne, mitől más, de olyan érzéseket vált ki belőlem, amit eddig más nem. Voltam szerelmes, de így nem. Az ő elmondott dolgai szerint, ő is ugyanígy van ezzel.
- Mivel érsz majd el? - meglepődtem, mikor WooJihoz értünk.
- Nem megyek el innen. - cövekelt le lábaival.
- Megfagysz este, az nem baj? - nevettem el magam ismét.
- Ha mosolyogni látlak, az felmelegít. - sóhajtott egy nagyot, majd megfordulva, integetve ott hagyott.
Mosolyogva, boldogan felrepültem a szobámig, kizárólag telefonom csengése hozott vissza a földre.
- Mi az, Jin? - vettem fel közömbösen a készüléket.
~ Találkozzunk! - jelentette ki bármi köszönésnek megfelelő szó nélkül, bár én se köszöntem.
- Rendben, a suli előtt leszek fél óra múlva. - tartottam a közömbös hangnemet megszakítva a vonalat.
A tervet végbe kellene vinni, amit YoonGi talált ki. Féltem MoMot.
- Szia, MoMo! - tárcsáztam a YoonGi által megadott telefonszámot, majd köszöntem előre. - Luna vagyok. - mutatkoztam be.
~ Luna, oh, szia. Van valami baj?
- Nincs, nincs, de találkozhatnánk a suli előtt, kérlek?
~ Persze, persze. Indulok is. - bontotta meg a vonalat.
Gyorsan visszavettem kabátom, elindultam a Kirinhez, MoMot láttam már, Jint még sehol.
- MoMo! - köszöntöttem.
- Tényleg valami baj van? - aggodalmaskodott.
- Nem, nincs. Nyugodj meg, beszélnem kell veled. - magyaráztam célomat. - Jinről van szó. Tetszik neked, láttam rajtad már az első közös talinál, egy bökkenő van. Feleséget kell találnia magának apja parancsára. Mivel most apáink üzlettársak, az apja rám gondolt, de én átéltem egy pár rossz emléket vele, szóval nincs túl sok kedvem ehhez. Viszont ha nemet mondok én is, lefújja az üzletet Jin apja. - elhadartam neki a legérthetőbben a dolgokat. - Az is feltűnt, te is bejössz neki, de én téged féltelek. Azok után, amit velem művelt, nem akarom, hogy te is átéld.
- Miért féltesz engem? - mosolyodott el. - Megvédem magam.
- Egy magasabb és talán erősebb is fiútól meg tudnád magad védeni?
- Ha nem akarja ugyanazt elkövetni, mint veled.
- Boldog leszel vele?
- Remélem. - vonta meg vállát, aztán megjelent Jin mellettünk.
- Jin.
- Luna, MoMo. - köszönt illedelmesen.
- Jin. - pirult el MoMo.
- Beszéltem MoMoval. - súgtam oda Jinnek kacsintva egyet.
- Köszönöm, Luna. - ölelt át barátilag.
- Ne tedd ugyanazt vele, mint velem. - suttogtam füléhez, majd megveregettem hátát. - Én, akkor, megyek is. Sziasztok! Jó..mindegy. - vigyorogtam rájuk, lelépve.
*MoMo pov*
Luna lelépett, egyedül hagyott Jinnel. Nagyot nyelve felnéztem csillogó szemébe.
- Szóval.. - szólaltunk meg egyszerre.
- Mondjad. - tettem idegesen szőke hajtincsem fülem mögé.
- Kedvellek, ezt tudnod kell.
- Luna elmondta a dolgokat. - mosolyogtam rá.
- MoMo, a szőke tincseid megigéztek. - bókolt, amitől arcom egy pipacsra hajazott. - Szeretném, ha a barátnőm lennél, elfogadnád ezt a gyűrűt, - vett elő egy kis dobozkát zsebéből. - aztán ha még bízol bennem a feleségem lennél. - pislogott rám nagyokat.
Amiket elmondott róla Luna, aszerint tudok csak véleményt alkotni az előttem álló személyről, mivel ez a harmadik eset, hogy találkozunk. Nem is ismerem. Így akarjak a barátnője, aztán a felesége lenni. Kicsit gyorsan haladnánk. Kit érdekel? Tetszünk egymásnak, Lunát nem zavarná.
- Mit kellene erre válaszolnom? - húztam mosolyra számat nyájasan.
- Amit érzel.
Bólintottam egyet, mire magához húzott átölve vállam felett kezeivel.
Mellkasába fúrtam arcomat, a tipikus fiú parfüm illat csapta meg orrom, ami nekem mindig is tetszett. Tipikus, mégis rajta más, különleges illat.
Vékony testalkatú, de mégis olyan ölelni való. Nem tudom, mit szerettem meg benne.
- Nem akarjuk ezt elmondani Lunának? - távolodtam el tőle, még mindig kezét fogva.
- El szeretnéd?
- Vagy menjünk el mondjuk valamit inni együtt. Hívhatnánk a többieket, de akkor ha te is szeretnéd. - lelkesedtem be, de felnéztem Jinre akkor kicsit visszább vettem.
- Ha akarsz bulizni, menjünk.
Máris azzal kezdi, hogy amit én akarok, akkor az neki is jó?
- Te akarsz vagy az én kedvemért akarnál menni?
- Apám kikészít, parancsolgat, jó lesz kicsit iszogatni. Szerintem, igyunk még arra is, ami itt kezdődött köztünk. Hívj akit akarsz, MoMo.
Sétálgatás köben elkezdtem felhívni a barátokat. Lunát elsőként.
- Szia, szeretném ha eljönnél ma este egy buliba. Velünk.
~ Már is velünk címszóval? - nevetett bele a telefonba.
- Gyere ugyanúgy a sulihoz. Mondjuk hétre.
~ Rendben, öltözöm is. - szakította meg a vonalat.
*Luna pov*
MoMo máris közös programot tervez Jinnel? Gondolhatom, mi lesz ebből estére.
Elkezdtem keresgélni ruháim között, káromkodtak egy sort, szerencsére WooJi nem volt itthon, aztán folytattam a tökéletes ruha megtalálását.
Anyunak üzentem még egy hete, hogy küldjön otthonról cuccokat, mert tovább maradunk, rá két napra körülbelül megérkezett egy doboz a dolgaimmal.
Visszaemlékezve emlékszem egy darabra, ami épp megfelelne a mai estére.
A doboz mellé lépve kiemeltem belőle a fehér kicsit halvány rózsaszínbe átmenő ruhát, majd egy fekete blézert is. Anyu mindig gondol mindenre? Felvettem a kikészített öltözéket, hajamat kiengedve hagytam, majd mivel nem akartam megint sarokfájással hazajönni, magassarkúm sarka így is eltört, felhúztam színben szettemhez illő tornacipőmet.
Régen anyu mindig úgy hívott ,,tornacipős hercegnő", mivel kiskoromban soha nem akartam a lakk cipőcskéket hordani, hanem a már elnyúlt tornacipőimet. Nem győzték rám erőszakolni a szép kis cipőket.
*BoMi pov*
MoMo felhívott, hogy buliba nem-e megyünk mi HoSeokkal. Hát miért is ne? Kikapcsolódni csak kell alkalomadtán.
- Drágám, MoMo, elhívott minket bulizni, inni valamit. Öltözz fel valamibe. - mértem végig félmeztelen testét, ahogyan a fotelben kihúzta magát. - Azért mert hűvös van kint, engem nem zavarna. - hajoltam hozzá egy csókért.
- Ha iszok, tudod, milyen vagyok. - húzott ölébe.
- Te is, hogy én milyen. - haraptam alsó ajkába egyet, majd a fürdő felé indultam, készülődni. - Drágám, kellene szerezni TaeHyungnak egy csajt. - ordítottam ki az ajtón.
- Mi van EunJival? Egy évfolyamon dolgoznak.
- Ha bejönne a mi TaeTaenknek akkor már rég meglett volna neki. Ismered az ízlését, nem?
- Luna az ízlése, BoMi.
- Tudod, te is, hogy Lunának a mi YoonGink tetszik.
- Ezek a mai gyerekek milyen válogatósak. - nevette el magát.
- Öltözz, drágám, hétre a sulihoz kell érnünk.
Nem bántam meg egy percét sem annak, hogy összejöttem HoSeokkal. Egy idióta az egész ember, nem a kis izma miatt szeretem. Felderít bármikor egy mosolyával. Megtennék bármit érte. Veszekedéseink ellenére még ő is szeret.
*NaEun pov*
- Jiminieee! - ordítok át a másik szobából kedvesemnek. - Szedd össze magad, megyünk buliba MoMo hívott. - folytattam neki, mikor ijedten az ajtót tépte fel. - Nyugi, csak menj és vedd át a ruhád valami normálisra.
Nem szoktam annyit irányítgatni, de JiMin hallgat rám, mivel egyszer már megjárta, amikor nem azt csinálta, amit én mondtam neki, de szeretem. Mióta először hallottam meg énekhangját, láttam meg csípőmozgását, mondtam ő kellett eddig nekem. Rengeteg féltékeny pillantást kaptam már az idők során, nem váltott le engem JiMin. Néha még én is észreveszem magamon, hogy elviselhetetlen vagyok, de nem, JiMin nem tágít mellőlem.
*Luna pov*
A megbeszélt időpontra odaértem a Kirin kapuihoz. A lányok mellett el is tűnhetnek a fiúk. A srácok alig csípték ki magukat, de mondhatnánk, hogy a lányok díszelegnek inkább oldalukon.
Nem tudtam, kiket hív még MoMo, de az összegyűlt társaság BoMi, HoSeok, MoMo, Jin, NaEun, JiMin, TaeHyung, Yoongi és jómagam, de észrevettem egy alacsony világos barna hajú lányt.
- Bocsánat, elfelejtettem bemutatni Lee HaYit. - vette észre YoonGi, hogy a lányt néztem.
Szóval vele jött. Jó kis bulinak nézünk elébe.
Három taxit rendeltünk, MoMoék és BoMiék mentek az elsővel, aztán NaEunékhoz beszállt YoonGi és HaYi, így TaeHyunggal mentem a harmadik körben. Mivel mindenki inni akart, ezért senki nem jött járművel.
A taxik elhagyták a suli területét és elindultak a megbeszélt helyre.
- Jól akarod magad érezni ma? - szólalt meg TaeHyung.
- Én most csak inni akarod, de sokat, mert elegem van. Te meg szedj össze valami csajt, oké?
- Igen is, próbálkozom, de amúgy.. - vakarta meg tarkóját. - még mindig nem felejtettem el az éjszakánkat.
- Ne kezd, TaeHyung. Nem akarok ma senkivel sem összejönni, még épphogy Jin kikerült a képből.
- Értem, Luna. - nézett ki az ablakon.
Leparkolt a három taxi, belépünk a helyre, bent CL Baddest Female és Nona9on számának mixe bömbölt, ami egyből a táncparkettre szólított. Elgondolkoztam, nyomuljak-e valakire, ami által ribancnak néznek majd, vagy ne. Nem kellett sokat várnom, hogy két pasi is bepróbálkozzon, mivel egyik még szingli társaságombeli sem volt a közelemben. Leráztam őket, a pulthoz léptem, MoMo fizetett nekem egy sojut, jeleztem neki, visszafizetem, de ennyi nem lesz elég az estére. Megértően bólintott, majd még pár töményebb, illetve importált italok keverékét fizetett nekem ki.
Jin is ivott egy kis sojut, de nem vitte túlzásba. BoMiék inkább élvezték a zenét JiMinékkel, de bevallhatom, mindenki helyett is ittam. TaeHyung meg keresett egy kis friss húst a színen.
- Nem lesz az sok? - ült le a mellettem lévő bárszékre YoonGi.
- Ne érdekeljen. - vontam meg a vállam az üres poharat cirógatva. - Teljesítettem a tervet. - biccentettem megfordulva a széken Jinék felé.
- Láttam. - húzta mosolyra szája szélét.
- Ez nem jelent semmit. - vágtam rá.
- Szép vagy ma is, Luna.
- Nem kell nekem bókolnod. - morogtam magamban. - Inkább vigyél magadnak egy italt és menj.
Kérdés nélkül, értetlenül elhaladt italával. Visszafordultam a pultra könyökölve.
- Zűr van a paradicsomban? - szólalt meg éppen kiadva egy srácnak italát a pultos.
- Hm? - kaptam fel a fejem. - Vicces. - mosolyodtam el rajta.
- Pillanat. - fordult el egy rendelést felvéve. Elkezdett egy koktélt keverni, majd végül egy szívószálat helyezett az italba. - Ezt az a fickó küldi neked. - tolta elém a poharat.
- Öhm, köszönöm. - tekintetemmel megkerestem a feladót, az egyik nyomulós srác volt a nyertes. - Nem akar rólam leszállni, de ingyen van. - vontam meg vállam belekortyolva a szívószálon át az italba.
- Nem ezért jó lánynak lenni, ingyen pia. - vigyorgott rám a pultos. - Luna, ugye?
- Igen. - bólintottam.
- JunHong. - nyújtotta kezét.
- Örültem. - ráztam meg kezét. - Legalább van kivel beszélgetnem. - nevettem el magam.
- Miért nem táncolsz kicsit?
- Ah, majd később, korán van. - legyintettem.
*YoonGi pov*
Ott ül. A pultos sráccal bájcseveg. Nem vagyok féltékeny. Nem vagyunk együtt, beszélgessen bárkivel tőlem.
- Na, mi van, YoonGi? - lökött vállamon TaeHyung. - Mit bámulsz ennyire?
- Semmit. - kaptam el tekintetem.
- Áh, Lunát. Ki az a srác? - fokozta tovább féltékenységemet. - Azt mondta nekem pedig a taxiban, ő nem akar senkivel összejönni. Mindegy. - vont vállat.
- Nagyon látszik.. - néztem még utoljára Lunára.
Szebb, mint bármikor és nem mellettem van.
*Luna pov*
Hirtelen tódultak a sorok a pult mellett italokért.
Utolsót kortyoltam koktélomba, majd BoMi megragadta kézfejem berángatva engem a táncparkettre.
- Auch! - rántottam ki szorításából kezem.
- Bocsi, de nem bírtam tovább nézni YoonGit, ahogy téged néz.
- Mi?
- Szerinted nem féltékeny, hogy a pultossal beszélgettél?
- Miért nem HaYival van? - fontam össze karjaimat.
- TaeHyungnak hozta, te értetlen! - szedte le a fejem. - Miért hozott volna valakit magának?
Elkezdtem keresni a helyiségben YoonGit, mire az egyik sarokban megakadt rajta a szemem, amint egy másik csajjal csókolózott.
- Mert hogy én kellenék neki szerinted? - mutattam az említett felé, aztán dühösen, csalódottan a pulthoz léptem újra. - Tölts nekem még egyet, kérlek. - ültem le a szabad bárszékre.
- Uh, mi történt? - lepődött meg.
- Légyszi. - fejeztem ki még jobban, hogy gyorsan kéne az az ital.
Egy töményet nyújtott át, amit le is húztam, azzal a fejemet fogva támaszkodtam könyökömmel a pulton. Lehunytam szemem.
Ez visszavágás részéről, de minek? Csak csalódást okozott ezzel nekem.
Talán ekkor hatott a legjobban az alkohol nálam. Kipattantak szemeim, beverekedtem magam a táncparkett közepére és elkezdtem táncolni. Kiadni a dühömet, az indokolatlan dühömet.
Most is sajnálja YoonGit BoMi?
Mellém lépett YoonGi, mire megálltam a táncban.
- Mire volt jó az a csók? - kérdeztem rá nem nézve.
- Te..
- Láttam, mire volt jó?
- Én csak, te is azzal.. - magyarázkodott hebegve.
- Beszélgettem vele, nem ledugta a torkomon a nyelvét! - löktem arrébb. - Nem érdekelsz.
- Nem én voltam, hanem ő. - dadogott tovább.
- YoonGi, elég! Amúgy is ehhez két ember kell. Bennem van több pia, mégsem smároltam le senkit. - kezdtem vele veszekedni.
Magához rántott, megcsókolt, de egyszerűen nem tudtam ellökni magamtól.
Újra kellemes csókját éreztem, de nem volt ugyanaz, az egész nem csupán az alkohol íze miatt volt keserű, egyszerűen, amit tett nem engedte, hogy mást érezzek.
A terem szélére vitt, de bekönnyezve néztem fel rá.
- Nem, ezúttal nem úszod meg ennyivel, YoonGi. Sikerült, amit akartunk, nem lettem menyasszony, de a féltékenységed miatt nem is leszek a tied. - löktem félre. Azért jöttem, hogy jól érezzem magam, alig múlt kilenc, nem fogja elrontani az estém a féltékenységének eredménye.
Visszatelepedtem a bárpulthoz, újra elém állt JunHong.
- Megint itt? - a hangos zenétől nem hallhatta a veszekedésemet YoonGival. - Inni szeretnél valamit esetleg? - mosolygott kedvesen.
- Adj egy olyat, amitől felejtek.
Gyorsan kevert nekem valamit, nem mondta, mi az, de jobb érzés volt utána. Megittam az egészet, mikor leraktam a pultra, megfordultam, a tömeget bámultam, az agyamig hatolt a hangos zene és ennyi. Ennyire emlékszem.
Másnap reggel kinyitottam a szemem, körül néztem, a terep túlságosan is ismeretlen volt, megijedtem,
28.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése